A Nobel-díjas dalnok

<p>Nem derült ki, hol töltötte Bob Dylan a szombat estét, miért nem jelent meg Stockholmban, a Nobel-díj átadásán. Amennyire az életrajzíróknak hála ismerem őt, két esetet is lehetségesnek tartok.&nbsp;</p>

Vagy továbbra is olyan szorongó, érzékeny lélek, mint fiatalon volt, és kerülni akarta a felhajtást, vagy sztárallűrjei miatt maradt távol, egyszerűen nem óhajtott számára ismeretlen közegben, idegenek társaságában, a kötelező szmokingban feszengeni.

Köszönőlevelében is felfedeztem némi ellentmondást. Az elején megjegyzi, hogy „bárki, aki könyvet, színdarabot ír a világon, valahol mélyen álmodik erről. Ez olyannyira rejtett vágy, hogy talán maguk sem tudnak róla.” Aztán jön a legszellemesebb rész: „Ha valaki valaha azt mondta volna, hogy egy kicsi esélyem van a Nobel-díjra, azt gondoltam volna, ez annyira lehetséges, minthogy a Holdra lépjek”. A végén pedig ez áll: „Nem egyszer gondolkodtam el azon, hogy a dalaim irodalmi értéket képviselnek-e. Köszönöm a Svéd Akadémiának, hogy ezt a kérdést fontolóra vette és ilyen csodás választ adott rá.”

Nos, ez utóbbi megjegyzésben némi álszerénységet vélek felfedezni, hiszen Dylan huszonegynéhány évesen már verseknek titulált szövegeket közölt a Broadside magazinban, a keleti parti folkerek vezető lapjában, a rendszeresen megjelenő dalszövegei mellett. Ezeket már akkor neves irodalmárok elemezték. Közülük sokan zseninek tartották, még a Tarantula című regényét, ezt a kusza, banális-szürreális szövegfolyamot is remekműnek kiáltották ki. Szóval korán elhitették vele, hogy amit csinál, az irodalom. Nos, nem volt az – és ezt egy Dylan-rajongó mondja, aki a vasfüggöny mögött az ő dalai segítségével tanult angolul és ismerkedett az amerikai kultúrával. Ezek a szövegek a műfaj abszolút csúcsát jelentették. De kellett hozzájuk a jellegzetes orrhang, a dallam, a szikár gitárkíséret, később a süvítő rockzene, illetve maga a figura, az egyszerre titokzatos és közvetlen, tüskés és szerethető, „népi” és entellektüel Bob Dylan. Akinek koncertjein (legalábbis a hatvanas években) olyan költők olvasták fel verseiket, mint Gregory Corso vagy Allen Ginsberg.

És ezzel el is értünk a lényeghez. Mostanság ismét divat színpadon verseket olvasni, zenei kísérettel vagy anélkül. A dalszövegek és a költemények közötti szakadék egyre kisebb, néha el is tűnik. Mert annyi igénytelenség, sekélyesség, giccs és gagyi zúdul ránk minden oldalról, hogy nagyon tudunk örülni egy-egy épkézláb, komoly mondanivalót közvetítő, elgondolkodtató dalszövegnek. Olyannyira, hogy versként kezeljük. És persze felértékelődnek a hatvanas években született Dylan-dalok is. Szomorúan mondogatjuk, hogy bizony, akkoriban még volt költészet a rockzenében, bezzeg ma...! És semmi meglepő nincs abban, ha a Nobel-bizottság is így látja.

A díjkiosztón Patti Smith olyannyira megilletődött a (talán) legfontosabb Dylan-dal éneklésekor (A Hard Rain's A-Gonna Fall), hogy bele is sült. Sokan ezt a kínos leállást is felemelően emberinek tartják, legalábbis olvastam néhány ódát róla a neten. Szerintem pusztán arról van szó, hogy ez a szöveg ma is olyan elemi erővel hat, mint 1963-ban. És velem együtt nyilván sokan szerették volna inkább a díjazottól hallani...

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?