A nép hatalma

Ámde Szlovákia politikai rendszere eltér az USA egyik legjelentősebb tagállamáétól, és ebből fontos következmények származnak. Mindenekelőtt Szlovákia nem elnöki rendszerű állam, hanem a parlamenti demokrácia. Elnöki rendszerekben az elnök egyben kormányfő is, sőt mi több, ő nevezi ki a kormány tagjait. Ezért személye közvetlen választása révén kormányt is választ a nép, az nem a parlamenti többség függvénye. Az elnök, illetve a kormányzó népszavazással történő visszahívása így csak a végrehajtó hatalom, a kormány visszahívását jelenti.

Ám esetünkben a népszavazás nem pusztán a kormány mandátumának lerövidítésére irányul, hanem a parlamentére, hiszen nálunk a kormány a parlamentből ered. Ez pedig a kaliforniai esetnél sokkal súlyosabb alkotmányos problémákat vet fel. Parlamentáris rendszerekben ugyanis a törvényhozó hatalom, a parlament, a népképviselet legjelentősebb szerve. A második hatalmi ág tagjait a parlament választja, tehát a végrehajtó hatalom, azaz a kormány minisztereit, sőt Szlovákiában az alkotmánybíróság bíráit, azaz a harmadik hatalmi ág legjelentősebb képviselőit is.

A mostani népszavazás tehát nemcsak a kormány mandátumát csökkentené a felére, hanem mindenekelőtt a parlamentét. Ez pedig az ország politikai rendszerének egy alapkérdését veti fel, nevezetesen, hogy képviseleti demokrácia-e a szlovákiai, avagy közvetlen demokrácia. Ha ugyanis a népképviselet legfőbb szervének mandátumát bármikor megvonhatja a nép, amikor többségének éppen nem tetszik valamely döntése, akkor aligha beszélhetünk képviseleti demokráciáról. Abban ugyanis a népképviselet szervének pontosan meghatározott megbízatási időszaka – nálunk ez tudvalevőleg négy év – mindenekelőtt azt a célt szolgálja, hogy döntéshozatala során közvetlenül ne függjön a pillanatnyi néphangulattól. Ugyanakkor megbízatási időszaka lejártával persze számot kell adnia választóinak. Ha mindig a pillanatnyi többségi elváráshoz, hangulathoz kellene igazodnia, akkor egyetlen olyan döntést sem hozhatna, amelynek eredménye néhány hónapnál hoszszabb idő alatt jelenik meg. Ám így egy modern állam nyilvánvalóan irányíthatatlanná válna. Hiszen nyomban megszűntethető volna bármelyik parlament mandátuma, amint a parlamenti többség népszerűsége ötven százalék alá esik. Az ilyen népszerűségcsökkenés pedig szinte mindenkit elér. S persze a parlamenttel együtt bukna a kormány, és megkérdőjeleződne minden olyan intézmény vezetőjének posztja is, akit a kormány nevezett ki illetve a parlament többségi szavazással ültetett a helyére. Sőt, ha jobban belegondolunk, a nép ilyen joga nyilvánvalóan felvetné azt a feltételezést is, hogy az alkotmánybírák megbízatási időszaka szintén lerövidíthető népszavazással, ha éppen a pillanatnyi többségnek nem tetsző ítéletet hoznak, ha ez megcselekedhető a parlamenttel és a kormánnyal. És persze minden kételyen felül állna, hogy a köztársasági elnök mandátumát tetszése szerint rövidítheti le a nép többsége.

Következésképpen a mostani népszavazás kapcsán nem pusztán arról döntünk, hogy megbuktatjuk-e ezt a kormányt vagy sem, hanem hogy képviseleti demokráciát akarunk-e, avagy közvetlen demokráciát. Ha az elsőt választjuk, akkor időlegesen ki kell bírnunk, ha éppen nem a kedvünkre tesznek, és a soron következő rendes választásokon dönthetünk. Cserébe van kormányzati stabilitás, és létezhet több éves parlamenti és kormányzati stratégia. Ha a másodikat, akkor a választópolgárok pillanatnyi többsége dönthet minden fontos kérdésről pillanatnyi véleménye és persze hangulatai szerint. Gondoljunk csak bele, melyikben rejtőzik nagyobb veszély!

Ezen mit sem változtat az az álláspont, hogy ez a népszavazás többek véleménye szerint nem ügydöntő, azaz a parlamentnek nem kötelessége eljárnia annak eredménye alapján, tehát nem kell kiírnia az előrehozott választásokat. Ámde ha sikerrel járna a népszavazás, akkor a mainál sokkal nehezebb helyzetben kellene döntenie a parlamentnek és az alkotmánybíróságnak. Hiszen akkor nyilvánvalóvá válna a népakarat. A nép pedig a közvetlen demokráciát is akarhatja, amint például az antik Görögországban, vagy a nagy francia forradalom jakobinus szakaszának kezdetén. De közben tudnia kell, hogy mindegyik politikus minden pillanatban attól függ, hogy a választók több mint fele támogatja-e, akkor teljes erejét arra fogja összpontosítani, hogy bármely eszközzel fenntartsa támogatottságát, valamint, hogy minden olyan versenytársával végezzen, aki nálánál népszerűbbé válhat. És amint a történelem megmutatta, ilyenkor a politika alapelemeivé válik a demagógia, a versenytársak elüldözése, sőt akár a terror keményebb eszközei. És persze azokat sem kímélve, akik a rendszert életre hívták.

A népszavazásnak persze megvan a szerepe a képviseleti demokráciában is. Ám az még a népszavazást leggyakrabban alkalmazó Svájcban sem a parlament, a kormány, illetve a többi állami intézmény állandó változtatásának, hanem döntései korrekciójának és alkotmányos jelentőségű kérdések eldöntésének eszköze. Ha tehát a mostani népszavazás előrehozott választásokhoz vezetne, akkor annak győzteseit meg lehetne bukatni egy újabb népszavazás révén ismét előrehozott választásokkal, amint népszerűségük ötven százalék alá esik. Majd az újabb győztesek megbuktatása következhetne, és így tovább. A köztársasági elnökök sorozatos leváltásáról nem is beszélve. A kérdés tehát nem elsősorban az, hogy miként szavazunk, hanem, hogy akarjuk-e ezt a népszavazást.

A szerző politológus