A nap mondata

<p>Lapunk fejléce alatt az olvasó minden nap megtalálhatja a napmondatát, melyet a „tegnap” legérdekesebb – általában legidétlenebb – kijelentései közül választunk ki. Van úgy, hogy nehéz igazán frappáns, ugyanakkor elég szerencsétlen mondatot találni az aznapi elszólások között. A kampányidőszak nem tartozik ezek közé. „Nap mondat van?” – kérdi a főszerkesztő a gyűlésen. „Gašparovič délután sajtót tart” – így a válasz ezekben a napokban. Ezzel is lehetne jellemezni államfőnket, aki az elnökválasztás egy hét múlva sorra kerülő második körének is nagy esélyese. Ezzel is lehetne jellemezni az ország népét.</p>

Amely jórészének megfelel egy olyan elnök, aki ahány nap, annyi blődséget hord össze. Kampányidőben nyilatkoznia kell, láttatnia kell magát. Pechjére. Ha húsz-húszonöt százalékos előnnyel nyerte volna meg az első fordulót, talán beérné egy szófukar „inkább nem mondok semmit, hogy ne rontsak semmit” mottójú kampánnyal. Így ez nem megy. Eddig évente legfeljebb pár zöldségen derülhettünk – vagy inkább szégyenkezhettünk –, például amikor a horvát tengerpartot a szerbbel keverte össze, Tony Blairt miniszterelnöki elődjével, a Balkánt a balkonnal. Most felgyorsult a tempó, több lett az eredetileg okosságnak szánt idétlenség is.

Az alig kilencszázalékos különbség Ivan Gašparovičot talán még a kelleténél is jobban mozgósította. Hősünk minden nap úton van: folyót terel új mederbe, pedagógusokat jutalmaz, kiállítást nyit meg. Közben egymás után fogadja a kormány minisztereit, akik idestova két éve nem is jártak a Grassalkovich-palotában. Most, a választások előtti napokban mindent be lehet, be kell vetni. Csoda, hogy ilyen munkatempó mellett az eddiginél is több zöldséget hord össze az egyre szenilisebbnek tűnő államfő? Kár, hogy jövő héten vége a kampánynak. Több időt kell eltöltenünk a napmondata-keresésével. A kampányban menetrendszerűen megjelent a magyarkártya is: a nemzetien gondolkodó és szociálisan érző kormánypárti politikusok újból jelezték, milyen veszélyt jelentünk az ország jövőjére. Nem diktálhat Szlovákiának a gazdag Pozsony és a magyarok – harsogta minap a nemzeti párt amazon alelnöke. Képzeljük el, hogy egy politikus azt mondaná: a Vág-partiak nem dönthetik el, ki lesz Szlovákia elnöke! Avagy: az eperjesiek nem diktálhatnak nekünk! Ugye milyen abszurd? Melyik politikus merné kijelenteni?

Öt évvel ezelőtt sem Ján Slotát, sem Robert Fico kompániáját, sem az akkor megválasztott államfőt, Ivan Gašparovičot nem zavarta, hogy a gazdag Pozsony és a magyarok rá szavaztak a második körben Vladimír Mečiarral szemben – már aki elment választani. Akkor jók voltunk nekik, mert az ő jelöltjüket juttattuk a bársonyszékbe. De most már inkább fogjuk be a szánkat.

Az elnökválasztási kampány hevében ne feledkezzünk meg a forgalomból kivont hazai autókról sem. A gazdasági minisztérium feltalálta a pénzügyi-gazdasági perpetuum mobilét, amit roncsprémiumnak neveztek el. Magát az intézkedést természetesen nem kis országunkban ötlötték ki, örökmozgóvá a tárca argumentációja tette. Ľubomír Jahnátek miniszter szerint a projekt rendkívül sikeres és főként mindenkinek jó. Az autóiparnak, mert gyárthat, az autókereskedőknek, mert van vevőjük ,az új autóra áhítozóknak, mert olcsóbban juthatnak gépkocsihoz. Az államnak pedig azért, mert az áfán keresztül visszakapja azt, amit roncsprémiumként szétoszt. Ha ez ilyen egyszerű, miért nem támogatja az összes terméket – a fogkrémektől kezdve, a fényképezőgépeken át az élelmiszerekig–hasonló prémiummal? Hiszen mindenki jól járna, a kiosztott dotációkat az állam is visszakapná a különféle adókon keresztül. Perpetuum mobile viszont nincs. A szlovákiai roncsprémium sem az. Egyáltalán nem használ a szlovákiai autóiparnak, mert az csupán termelése töredékét értékesíti itt, az autókereskedők is csak pár hét „haladékot” kaptak, utána folytatódik a visszaesés, és kérdéses, mennyire használ a vevők többségének. Az egy-két ezres prémium miatt ugyanis olyan termékre dobnak ki sok ezer eurót, amire normális esetben nem költenének. Vagy nem most. Arról nem is beszélve, hogy sok összezúzott autónak semmi baja sincs, csak az, hogy több mint tíz éve gyártották.

Az intézkedésre leginkább azok fizetnek rá, akik nem kívánják kihasználni, ugyanis a cechet mi álljuk. Mindenki. Sokmillió adózó dob össze húszezer „roncsoltatót” új kocsijára. És hogy ez az áfán visszajön? Ha nincs roncsprémium, az emberek az így autóra költött pénzük egy részét úgyis elköltenék, annak pedig egyötöde áfa formájában motiváló prémiumok nélkül is az államkasszában kötne ki. Pénzük másik részét meg legalább nem vernék el. Úgyis szűk esztendők jönnek. Vagy a kormány szerint az a helyes, ha mindenki úgy viselkedik, ahogy ő? Szűkös időkben is költekezik?

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?