Mesežnikov: Sok magyar választó szerint csak Budapesten keresztül lehet bármit is elérni

Erről szól még az interjú:

• Hogyan befolyásolta a Fico elleni merénylet a hazai politikai helyzetet;
• Hogyan használta ki a merényletet a koalíció, hogyan kezelte a helyzetet az ellenzék;
• Mit eredményezett Peter Pellegrini köztársasági elnökké választása;
• Miért szavazott sok magyar a Smer által is támogatott jelöltre;
• Mit ért el idén a kormánykoalíció és hogyan politizált az ellenzék.

Milyen hatása volt ön szerint a merényletnek a szlovákiai politikai helyzetre?

A merénylet valóban fontos esemény volt 2024-ben. Az én értelmezésemben ez egy egyéni akció volt, az elkövető valamilyen módon radikalizálódott. Én nem értek egyet azzal az értelmezéssel, hogy ez a merénylet a szlovák belpolitikai helyzet egyértelmű következménye volt, ahogyan ezt Robert Fico, a Smer és a kormánykoalíció igyekszik bemutatni.

Május óta azonban komoly hatással van a politikára.

Igen, a hatását elsősorban abban látom, hogy Robert Fico és a Smer megpróbálta ezt kihasználni az ellenzék meggyengítésére, meggyanúsították minden ellenfelüket, és megpróbálták – és ez még mindig nem került le a napirendről – korlátozni a politikai jogokat, tevékenységet is. Elfogadtak bizonyos törvényeket, és ez a narratíva a környezetükben még mindig él. Szerintem ez rányomta a bélyegét Robert Fico jellemére is, aki ennek a valóban szörnyű eseménynek az áldozata volt.

Ez miben nyilvánul meg? Hogyan mutatkozik a merénylet hatása Fico jellemében?

A merénylet megerősítette abban, hogy helyesen kezeli az ellenzéket. 

Ő azt állította, hogy már az előző választási ciklusban is be akarták feketíteni, alaptalanul vádolták, megpróbálták eltávolítani a politikai életből a hamis vádak segítségével. Mivel ez nem sikerült politikai ellenfeleinek, a választásokat megnyerte a Smer, az ő narratívája szerint a merénylettel újra megpróbálták elhallgattatni. 

Természetesen ez a nézőpont teljesen hamis, szerintem a jelenlegi ellenzék mérsékelt, sokkal mérsékeltebb, mint például a Smer. Egy merényletnek csak negatív hatása lehet, de ebben az esetben ez a negatív hatás még megsokszorozódott azáltal, hogy a kormánykoalíció megpróbálta ezt kihasználni a demokrácia alapjainak meggyengítésére.

A merénylet néhány héttel az európai parlamenti választás előtt történt, a választást viszont a PS nyerte 27,8 százalékkal a Smer előtt, amely 24,7 százalékot kapott. Ez alapján nem volt nagy hatással az eredményre a merénylet. Ki tudta használni a koalíció ezt az eseményt?

Csak a rendelkezésünkre álló adatokból tudunk kiindulni, csak a választások előtti felméréseket tudjuk összehasonlítani az eredményekkel. Ezek alapján az látszik, hogy a választások előtt a Smer sokkal nagyobb hátrányban volt a PS-hez képest. A merényletet valóban nem tudta teljes mértékben kihasználni, szerintem azonban azt elérték, hogy csökkentették a lemaradásukat a PS-hez képest. Egyes felmérések szerint ugyanis 8-10 százalékpontos lemaradásuk volt, ezt végül a felére csökkentették.

Jól reagált az ellenzék a merényletre?

Erre nehéz felelni, mert nincs összehasonlítási alap, ilyen még nem történt Szlovákiában. A kormánykoalíció nyomása óriási volt abban az értelemben, hogy azonnal támadtak, nyilvános bejelentéseik voltak, megpróbálták a félelem légkörét megteremteni. 

Szerintem bizonyos mértékben az ellenzék, talán elsősorban a PS, meghátrált, hiszen ők egy időre a választási kampányukat is leállították. 

Úgy vélem azonban, hogy a Smer elképzelése – de mondhatjuk a koalíciót is, hiszen Šutaj Eštok, a Hlas elnöke is azonnal nyilvánosság elé állt – teljes mértékben nem vált valóra. Nem sikerült úgy kiaknázniuk a merényletet, ahogyan szerették volna. Viszont az ellenzék sem tett meg mindent azért, hogy a koalíciónak ezt a támadását kivédje. 

A másik választás a merénylet előtt volt, és belpolitikai szempontból fontosabb is az európai parlamenti választásnál: a köztársaságielnök-választás egyértelmű koalíciós sikert hozott. Mi segítette Peter Pellegrinit az elnöki székbe áprilisban?

Pellegrini eredményében teljesen más tényezők játszottak szerepet. Elsősorban az, hogy olyan választói rétegek kapcsolódtak össze és álltak be Pellegrini mögé, amelyek korábbi választások során sohasem fogtak össze. 

Pellegrinire adták a szavazatukat a rendszerellenes szavazók is, a radikális, nacionalista, eurofób erők. 

A korábbi választások során ez a választói réteg általában inkább nem voksolt. Az előző választások alkalmával nem felelt meg nekik sem Čaputová, sem Šefčovič, most azonban ők beálltak Pellegrini mögé, aki ugyan egy nemzeti-populista jelölt volt, de még mindig a mainstream képviselője. Ez volt az egyik különlegessége az elnökválasztásnak, ez segítette hozzá Pellegrinit a győzelemhez.  

A másik különlegessége az idei elnökválasztásnak az volt, hogy a magyar választók is nagyobb mértékben támogatták a nemzeti-populista jelöltet, vagyis Pellegrinit, mint a korábbi választások során a hasonló jelölteket.

A korábbi választások alkalmával a magyar választók – legalábbis, akik elmentek szavazni – elsősorban a prodemokrata, progresszívebb jelöltekre voksoltak: 2009-ben Iveta Radičovára, 2014-ben Andrej Kiskára, 2019-ben pedig Zuzana Čaputovára. Az utóbbi két esetben a jelölt győzelmében is komoly szerepük volt.

Ez az utóbbi változás minek az eredménye? A Magyar Szövetség hatása, amely nagyon közel áll a Fideszhez, amelynek viszont az utóbbi években a Smer a partnere, és Pellegrinit segítette? Vagy belpolitikai okai vannak, esetleg a magyar választók is kezdenek rendszerellenessé válni?

Azt nem mondanám, hogy a magyar választók rendszerellenessé váltak volna, mert nem egy rendszerellenes jelöltre voksoltak. Nagy részük most egy olyan jelöltre adta a voksát - Peter Pellegrinire -, aki olyan politikai köröket képviselt, amelyek korábban a magyar választók szempontjából nem feleltek meg a kisebbségbarát kritériumoknak. Biztosan hatással volt a magyar választók preferenciájára a Magyar Szövetség álláspontja is, amely egyértelműen Peter Pellegrinit támogatta. Úgy vélem, hogy egy szélesebb problémával állunk szemben. 

Nem felejthetjük el a magyarországi kormánypárti média hatását, amely Peter Pellegrinit támogatta, vagyis ebben érezhető a Fidesz hatása is. 

De nem szabad elfeledkezni a bel- és külpolitika szélesebb hatásairól sem. Az ukrajnai háború is hatással volt a magyar választókra, és ebbe még belejátszott a Fidesz „békepártisága”, mert a magyar kormány propagandája nagy mértékben egyezett ebben a kérdésben Pellegrini kampányával. De a kisebbséget befolyásolhatja a többségi álláspont is néhány kérdésben.  

A kisebbség politikai képviseletének lenne a feladata, hogy elmagyarázza, hogy a kisebbségnek van a legnagyobb szüksége a demokratikus értékekre és a szabadságra, mert a kisebbség demokrácia nélkül nem tud elérni semmit. Úgy vélem, hogy korábban a magyar kisebbség megfontoltabban választott.  

Megcsömörlöttek a szlovákiai magyar választók a demokráciától?

Ezt nem mondanám. Tudjuk, hogy korábban sem volt egyszerű a helyzet, a demokratikus szlovák politikusok sem voltak mindig megértőek a magyar kisebbség jogos érdekeivel és követeléseivel szemben, de az ellenkező oldal még kevésbé megértő ezekkel.

 Úgy látom azonban, hogy az utóbbi választások során meghatározóvá vált az az olvasat, hogy Budapesten keresztül lehet bármit is elérni. 

Vagyis abban bíznak, hogy Orbán és Fico megegyezése, ígéretei megoldhatják azokat a kérdéseket, amelyek a magyar kisebbség számára fontosak. 

Pellegrini köztársasági elnök lett, ami a koalíció győzelme, hiszen a második legerősebb kormánypárt, a Hlas elnöke volt. Az eredmény mégis a koalícióban okozott nagyobb felfordulást, amely azóta szinte a szétesés szélére sodródott. Mi ennek az oka?

Annak ellenére, hogy a koalíció látszólag morzsolódik, az SNS három képviselője távozott a frakcióból, majd négy hlasos képviselő „lázadt fel”, én mégis úgy látom, hogy a koalíciós képviselők között erősebb az összetartó erő, mint az, ami szétválasztja őket. A pártok között sok a konfliktus, de a tapasztalat azt mutatja, hogy Szlovákiában a nemzeti-populista kormány még sohasem hullott szét.

Pedig már Fico is beszélt az előrehozott választásról.

Igen, beszélt erről, de azt is tudni kell, hogy az előrehozott választásnak alkotmányos feltételei vannak. Attól, hogy egy kormány felbomlik, még nem biztos, hogy előrehozott választás lesz. Előbb egy alkotmánytörvényt kell elfogadni. Habár kívülről úgy tűnik, hogy a legnagyobb konfliktus a Hlas és az SNS között van, szerintem sokkal fontosabb a Hlas és a Smer közti viszony. 

Én úgy látom, hogy a Smer továbbra is azon dolgozik, hogy a Hlast minél szorosabban magához kösse, és ez sikerül is neki. A Hlas jelenlegi elnöke, Matúš Šutaj Eštok szerintem „Fico ügynöke”. 

Tartalmi kérdésekben mindenképpen, hiszen mindent támogat, amit Fico el szeretne érni, semmilyen ellenállást nem mutat, csak azt a területet őrzi, amelyet megszabtak neki a koalíciós szerződéseben. Ficót például sohasem bírálta, még azért sem, hogy az SNS elnökét, Andrej Dankót támogatta a házelnöki posztra. Šutaj Eštok ebben a kérdésben gyenge pártelnökként mutatkozott.

Hogyan értékeli általában a kormány munkáját? Mit tart a legnagyobb eredményüknek, mi a legnagyobb kudarcuk?

Én az eredményeket és a kudarcokat az ország szempontjából értékelem, azt nézem, hogy mi a jó az országnak. Ebből a szempontból a koalíció eddigi működése felér egy katasztrófával. Gyengül a demokrácia, leépül a jogállam. Fico moszkvai útja rendkívül káros az ország számára. Én ezeket tartom a koalíció legnagyobb kudarcának.  

Az ő szempontjukból azonban ez másként látszik. A korrupcióellenes harc eddigi rendszerének a szétverése számukra győzelem, siker. 

Nekik ugyanis a teljes immunitás, a büntetlenség elérése volt a cél, és ez sikerült. Ez motiválta Fico hatalomba való visszatérését is. 

Erre összpontosítottak a kormányzás első fél-egy évében. A NAKA-t szétszórták, a Különleges Ügyészség már nem létezik, kicserélték a rendőrség vezetését, a Bírói Tanács összetételét megváltoztatták, a büntető törvénykönyvet maguk és a meggyanúsított, büntetőeljárás alatt álló kollégáik számára kedvezően módosították. Feltételezem, hogy számukra ez egy nagy győzelem, az ország számára azonban kudarc. Ezt rendbe kell majd hozni, ha kikerül a kezükből a kormánykerék.

Az ellenzék ki tudta használni a lehetőségeit? Mit sikerült elérniük, miben vallottak kudarcot?

Az ellenzék cselekvőképessége mindig korlátozott, a parlamenti erőviszonyok határozzák meg. Pozitívan értékelem az év eleji kormányellenes ellenzéki megmozdulásokat, azokat a lakosság többsége is pozitívan látta. A merénylet után azonban ezek abbamaradtak, próbálták a helyzetet finomítani, kicsit visszaléptek. Azt kellett azonban látniuk, hogy ez egyáltalán nem hat a koalícióra, az úthenger nem állt meg. 

Ezután szerintem kicsit bátrabban kellett volna fellépniük, hiszen nem követtek el semmit abból, amivel a koalíció őket vádolja. 

Ez a pozíciójuk idővel változott, határozottabb lett. Nekem hiányzik a kommunikáció azokban a témákban, amelyek szerintem kulcsfontosságúak. Ilyen például a tagságunk az EU-ban és a NATO-ban, ami ellen éppen a koalíció dolgozik.

Az ellenzéken belüli helyzet is változott. A PS erősödött, amihez szerintem hozzájárult az is, hogy csatlakozott hozzájuk Ivan Korčok. A kisebb demokratikus pártok esetében azonban nincs garancia arra, hogy be is jutnak a parlamentbe, a koalíció pedig őrzi a támogatottságát. Igaz, az SNS most nem jutna be, de helyettük ott van a Republika.