A nap, amikor inkább ne akarjuk megérteni az angol humort

Az uniós tagságról szóló népszavazásukon meglökhetik az első dominót, és ki tudja, mennyi dőlhet el. Ezt olyan érvekre és érzelmekre alapozva teszik, amelyeknek nem sok közük van a valósághoz. 

Abban mindenki egyetért, hogy a szavazás maga komolyan veszélyezteti az elmúlt évtizedek közös európai építkezését. Akkor is, ha maradnak, akkor is, ha mennek. 
Egyrészt azért, mert a példa ragadós és veszélyes: mostantól minden miniszterelnök népszavazással fenyegetőzve akarhat több jogosítványt kicsikarni az uniótól. Ahelyett, hogy éppen a legégetőbb területeken a hatalmat közösen gyakorolnák az európai kormányok. 
Hiszen azért voltunk képtelenek a menekültválságot is hatékonyan kezelni, mert nem volt elég hatáskör európai szinten, és ezért a fővárosok egymásra vártak vagy egymást hozták kényszerhelyzetbe, aminek sakk-matt lett a vége. 
Másrészt azért is veszélyes a brit referendum, függetlenül az eredménytől, mert egy régóta érő euroszkeptikus megerősödés egyik állomását jelenti, és lehet folytatás. Ne felejtsük el, hogy a hétvégén Spanyolország választ, ahol a szélsőbaloldali Podemos párt erősödött meg; ennél még veszélyesebb a németországi radikális AfD előretörése, és Rómában éppen a hétvégén váltották le a kormánypárti polgármestert az Öt Csillag mozgalom emberére. 
A közvélemény-kutatások szerint Francois Hollande csak a negyedik helyről vág neki a jövő évi francia elnökválasztásnak, és ha Marine Le Pennel kerülne szembe a második fordulóban, veszítene. Másképpen mondva, csak más jelölt győzheti le a szélsőjobboldali Nemzeti Front elnökét. 
A brit népszavazás témái ráadásul csak virtuálisan léteznek. A pártelnökök tévévitáján a bevándorlás került elő, de nem a Közel-Keletről induló, hanem az unión belüli, különösen a közép-európai régióból származó munkavállalók ügye. 
A számok mindeközben magukért beszélnek és egyszerűen bizonyítható, hogy a britek rossz helyen keresgélnek a probléma után. A régiónkból érkező emberek foglalkoztatottsága Angliában 80 százalék felett van, ami megelőzi a britekét és messze megelőzi a 65 százalék alatt ragadt nem uniós külföldieket, tehát a többi kontinens bevándorlóit. 
Ráadásul közel annyi brit él az unió egyéb országaiban (1,8 millió), mint amennyi uniós bevándorló mostanra összegyűlt a szigeten – 2,3 millió. Ha nem dolgoznának kelet-európaiak Londonban, gyorsan munkaerőhiány lépne fel. 
A politikai hisztériakampány elindítása miatt David Cameron brit miniszterelnököt és a politikai döntéshozókat történelmi felelősség terheli. Még akkor is, ha ma nem az unióval szemben szavaznak a britek. Nem létező problémákból kreáltak társadalmi megosztottságot, amellyel már rövid távon árthatnak a saját országuknak is. A valóság persze ritkán zavarja a politikusokat, most viszont fénysebességgel közeledünk afelé, hogy kénytelenek legyenek figyelembe venni.