A minőség ígérete

Egy csónakban evezünk a betegekkel, gyógyítóikkal – állítják az egyik egészségbiztosító munkatársai. Az egészségügyi szolgáltatások minőségének újszerű értékelési módszertanát magyarázó szónokok az ügyfelekhez való hozzáállásuk javulását is ígérték. Ugyanis azáltal, hogy a biztosító július elsején részvénytársasággá alakul, szüksége lesz nemcsak az anyagiak célirányos felhasználására, hanem jól tájékoz(tat)ott betegekre is. Mert eddig – érvelt az igazgató – az állami garanciára támaszkodva a kórházaktól több szolgáltatást rendeltek, mint amennyit valójában képesek voltak kifizetni. Részvénytársaságként viszont szigorúan a bevételekhez igazítják kiadásaikat, szóba sem jöhet az, hogy ha nem lesz rá fedezet, több műforgó- vagy szívműtétet rendeljenek. A magyarázat érthetőnek tűnik, csak az érvelés sántít kissé. Mert igaz, hogy nem vagyok jártas a gazdasági kérdésekben, de józan paraszti eszemmel tudom: mindig kizárólag a pénztárcám állása szerint költekezhettem. Ha a biztosító annak tudatában, hogy pénzhiány miatt úgysem lesz képes megfizetni ügyfelének betegellátását, ám ennek ellenére a kórházakban megrendelte a szolgáltatást, finoman fogalmazva átverte partnereit, illetve hozzájárult a kórházak eladósodásához, esetleg majdani megszűnéséhez is. Csak nem azért kell az egészségbiztosítónak magáncéggé alakulnia, hogy megtartsa a kereskedelemben, gazdasági életben megszokott és – szerintem mindenkire kötelező érvényű – szabályokat?! Nem csoda, a szigorú pénzügyi fegyelem hallatán a beteg bizonytalanná válik, és kétségbe vonja a biztosító azon szándékát, hogy a gyógyítás elérhetőbbé, hatékonyabbá váljék. A biztosító szerint persze nincs ok az aggodalomra, a jövőben jobban odafigyelnek a kiadásokra is. Tervbe vették például a drága gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök központi vásárlását, hiszen a nagybani vételnél jelentős árkedvezményt kaphatnak. Ne fordulhasson elő, hogy egy bizonyos műforgóért az egyik kórház 101 ezer koronát számláz a biztosítónak, míg a másik csupán 59 ezret, bár az árkülönbség az olcsóbb fajta esetében – 56 ezer, illetve 14 ezer korona – is szembeötlő.(Óhatatlanul felvetődik a kérdés: eddig nem vették észre a több tízezer koronás különbségeket?!) Bár a felelősök ígérik, nem fognak ragaszkodni a legolcsóbb termékhez, és ügyelnek majd a műforgó középáron történő beszerzésére, nem csupán a betegek, de a fehérköpenyesek sem tartják reálisnak a minőség ígéretét. Bárcsak tévednének!