A mi gazdasági kivándorlóink

Az Európai Bizottság egykor még 2006-ot nyilvánította a munkavállalói mobilitás európai évének, hogy kiegyenlítse a munkaerőpiaci anomáliákat. Ez a törekvés tíz év alatt, és főleg a határok kinyitása után annyira bevált, hogy az utóbbi időszakban meredeken felfelé ívelt és többszörösére nőtt a külföldre költöző, vagy külföldön tartósan munkát vállaló magánszemélyek száma. Nemcsak a lazuló szabályok, hanem a költözéssel kapcsolatos félelmek és aggályok mérséklődése miatt is.

Manapság elég kinyitni a Facebookot vagy valamelyik internetes alkalmazást, hogy megnézzük, merre élnek ismerősök, milyen módon találjuk meg a környék legjobb éttermét, vagy ki adhat tanácsot egy-egy munkajogi probléma megoldásához. Könnyebben útnak indulunk és könnyebben ki is tudunk kötni valahol, ha a szükség úgy hozza, akár véglegesen is. Ez a jelenség pedig csak tovább gyorsítja régióink leépülését és a helyi szintű megoldások iránti igények csökkenését: ha valaki könnyebben költözik, akkor odébbáll, ha valami az adott helyen éppenséggel nem tetszik neki. Helyben foglalkozni a problémákkal sokkal több energiát és elszántságot igényel.

A 2015-ös év értékelésénél többen is kiemelik a társadalmi apátiát, vagy azt, hogy látszatproblémákkal, esetleg saját magunkat nem érintő problémákkal foglalkoztunk egész évben. És tény: mi élő menekültet nem igazán láttunk, legfeljebb a híradókban (kivéve például a bősieket), terroristával és ukrán szeparatistával meg sehol sem találkozhattunk. Mégis jobban képbe kerültünk velük, mint a saját nyomorunkkal és problémáinkkal kapcsolatosan. Pedig a munkanélküliség felszámolása, a régiók közti különbségek kiegyenlítése, a romák felzárkóztatása, horribile dictu, a kisebbségi vonzatú problémák sokkal előrébb helyezkednek el egy képzeletbeli fontossági listán. Ám mindezek mobilis világunkban kevésbé tűnnek fontosnak – s akinek egyedüli lehetősége a maradás, az eléggé el lehet keseredve, vagy különleges elhivatottságtudata van. Ezekhez a körülményekhez igazítják mondanivalójukat a politikusok és a politikai pártok is. Mennyire változtathat ezen bárki 2016-ban? Jó kérdés, valószínűleg együtt kell élnünk a jelenséggel. Ám az ingázó fiatalok nemcsak veszteséget jelentenek, hanem például lehetőséget is új ötletek, kezdeményezések meghonosítására az itteni közéletbe. Ha valahol ez sikerül, az tiszta haszon.