Mindenki ügynök

Az SNS tervezete beszámolási kötelezettséget ír elő a civil szervezeteknek az ötezer eurónál nagyobb, külföldi forrásból érkező támogatásokról, valamint kötelezően a „külföldről támogatott szervezet” jelzővel egészítené ki a megnevezésüket. A javaslat beterjesztői az átláthatóságra hivatkoznak, de a rendelkezés nagyon keveset segít a transzparencián, hiszen a beszámolókban, pályázati segédanyagokban, logókban egyébként is rendre feltűnnek az egyes szervezetek nagy támogatói. A kezdeményezés valódi célja az elrettentés és a megbélyegzés. Amint egy szervezet megnevezésében szerepel a külföldről támogatott szókapcsolat, kevésbé hitelesebb a közéleti mondandója, óvatosabbak az együttműködő partnerek, nehezebben tud új tagokat bevonni a tevékenységébe. Ha valakit külföldről támogatnak, az gyanús.

A törvénymódosítás logikátlan időben érkezett. A nemzetközi kritikákkal szembesülő Fico-kormány eleve egy felesleges, hosszú távon visszavonulással járó konfliktust vállal fel vele, pár éve Magyarország is csendben visszavonta a saját, hasonló törvényét a nyomás és az intézkedés értelmetlenségének hatására. Az Európai Uniót a civil szférát érintő korlátozások kimondottan érzékenyen érintik – nem véletlenül ezt a javaslatot bírálta erőteljesen a szlovákiai útján Věra Jourová európai értékekért felelős biztos. Súlyosbító tényező, hogy a szlovák törvény különösen szigorú egy elsőre jelentéktelennek tűnő pontban: a belügyminiszter szélsőséges esetben saját hatáskörben, bírósági eljárás nélkül is feloszlathatja a törvénynek ellenszegülő vagy az előírásokat teljesíteni képtelen társulásokat.

A Fico-kormány külföldi megítéléséért nem nekünk kell aggódni, a valódi károkat a törvény átgondolatlansága okozza. Az intézkedés ugyanis a civil szféra összes szegletének problémákat okoz. Bár a törvény valódi célpontjai a politikába és közéleti kérdésekbe beleszóló szervezetek, amelyek előszeretettel pályáznak külföldi forrásokra, a külső források bevonása nem egyedi jelenség. Szociális és egészségügyi tevékenységet végző, kulturális és oktatási szervezetek tucatjai rendelkeznek külföldi ügyfelekkel, partnerekkel vagy donorokkal. A magyar szervezetek különösen, többtucatnyi érintett, köztük az összes országos társulás kényszerülhet beszámolókra, és nézhet szembe az átnevezéssel. A magyar civil szféra szűkös forrásait az elmúlt harminc évben folyamatosan magyarországi támogatással kellett kiegészíteni, ami nélkül sokkal szegényebb lenne a helyi civil társadalom.

Egy olyan közegben, ahol a nagy szervezetek jelentős része a nevében külföldről támogatottá válik, végképp nincs értelme a törvénynek. Legfeljebb a lakosság egy részének tetszik majd az öncélú szigorítás, akik mások fájdalmát tartják szórakoztatónak. Ami nem véletlen: olyan országban élünk, ahol a parlamentből váratlanul kipottyanó szélsőjobboldali Republika óriásplakátokon hirdette büszkén, hogy egy centet sem adna a civil szervezeteknek. Csak úgy, mert civilek.