A megoldások showja

A diákok ma már annyira hálátlanok, annak se tudnak őszintén örülni, ha a példához odaírják nekik a megoldást. Teli szájjal követelik, hogy vonjanak gyököt a felelősökből. Fronc miniszter érthetően dühös. Éppen csak elindult egy fontos mexikói szakmai konferenciára, latin-amerikai tapasztalatok a hittantanításban, illetve hogyan kössük le a gyereket (vagy a figyelmét) szieszta idején, ez, ez érdekelte volna, továbbá tanulmányozni kívánta az április eleji kellemes mexikói éghajlatot. A helyzet azonban forró lett, Fronc hazatért és bejelentette, folytatja a kilátástalan harcot, mígnem mind egy szálig sikerül leérettségiztetni a végzősöket. A nép, a nép az örül, mert szentségelhet, nem tudnak ezek semmit megcsinálni rendesen, ezek a..., ilyen is csak nálunk történhet meg – ami természetesen nem igaz.

Mivel a típuspéldákat már megoldották, a megismételt írásbelin életszagú, engesztelő feladatokat kellene adni a diákoknak. Számítsátok ki, mekkora a valószínűsége (valószínűség-számítás!, azé a jövő), hogy másodszor is ideírjuk nektek a megoldásokat! Tételezzük fel, hogy elszúrunk valamit, és egy osztályban csak egy diák kap előre kitöltött tesztlapot. Mekkora a helyes megoldások terjedési sebessége, ha a tanár éberségi állandója 0,5? Lineárisan vagy négyzetesen emelkedik-e a megoldásokat ismerők száma? Modellezzétek a helyzetet, ha kettő, három stb. tanuló kapja meg a megoldásokat! (Hogy az összes megkapja, azt már nem kell!) Vezessétek le a feszültségeteket! Ha matematikailag bizonyítottnak tekintjük, hogy az ismétlés a tudás anyja, hányszor emlegettétek a miniszterét? És végül: Ha egyáltalán nem érettségiznétek, az A4-es papírlapok helyett hány ugyanilyen típusú Audit tudnánk vásárolni?

A héten valóban ügy lett az oktatásból, még a matika írásbeli előtt összeszólalkozott a KDH-s miniszter és az ANO-s államtitkár, aminek következményeként kollégák lesznek a kabinetben. Ha az ANO még sokáig marad kormánypozícióban, sikerül teljesen lerombolnia azt a nimbuszt, amit a miniszterek és államtitkárok keserves melóval építenek maguk körül. Ha Ruskoék a választások után jelentik be, hogy František Tóth (magán)tanár lesz a kulturális miniszter, mindenki a fejéhez kap, hát ki ez a františektóth?, itt már akárkiből lehet kulturális miniszter?, ilyen is csak nálunk történhet – ami természetesen nem igaz. Ha most ugyanezt megkérdezné valaki, rögtön letorkollják: hát még ezt se tudod, több mint két évig oktatási államtitkár volt, most kulturális miniszter lesz. Ja, az más, akkor rendben. Az ANO nem is jelöl új államtitkárt Tóth helyébe, mint mondja, annyira kevés a jogköre és a feladata, hogy nem érdemes. Mindennek legalább két oldala van.