A magyar vészharang

Az Amerikai Egyesült Államokban azt mondják, hogy egy elnöki ciklus valójában nem öt, hanem 1+3+1 évből áll. Az első évben az elnök ismerkedik a rendszerrel, három évig irányít, s a végén egy éven keresztül már csak kampányol a megválasztásáért. Nálunk nem teljesen tisztázott körülmények között mintha az év elején véget ért volna a koalíciós kormányzás, mivel egyes koalíciós partnerek szerint egyszerűen nem érvényes már a koalíciós szerződés, hiszen úgyis jönnek a választások. De a parlament még ülésezni fog, s a legfrissebb információk szerint újra a nemzeti tanács elé került a hazafiasságról szóló törvény. Azt, hogy vajon megszavazza-e a Smer, egyelőre senki sem tudja, de az SNS nevében Ján Mikolaj oktatási miniszter jelezte, pártja biztos benne, hogy meglesz a szükséges többség.

Itt már nem másról van szó, mint kampányról. Az SNS tisztában van azzal, hogy annyi szenny fedte be a pártot, hogy ha nem fogják folyamatosan, a választásokig kongatni a „magyar vészharangot”, s nem verik laposra a mellüket a nemzetieskedésben, a polgárok egyszerűen kiszavazzák őket a parlamentből. Egyetlen olyan témát sem tudnak a kampány során felhozni, mely sikert jelentene az országnak, a pártnak, s nem bűzlene a korrupciótól. Így nem marad más, mint a klasszikus nemzeti kártya.

Más a helyzet a legnagyobb kormánypárttal, s magával a miniszterelnökkel. Egyelőre nem tisztázott, ők hogyan viszonyulnak a törvényhez a parlamentben. Komoly paradoxonnal került szembe Robert Fico és pártja, mert az elmúlt egy-másfél évben folyamatosan vette át a Smer az SNS agendájának egy részét, s vadászta le minisztereit. Ezzel egyértelműen azt akarták elérni, hogy az elkövetkező választások során az SNS szavazóinak nagy része vándoroljon át hozzájuk, így egy következő kormányalakításnál már ne kelljen Ján Slotával számolni. Elvileg egyszerű logika: a szavazókat megtartjuk, a vállalhatatlan politikusokat eldobjuk. Ennek része volt a törvény megszavazása is, ám Ficóék nem számoltak azzal az ellenállással, már-már polgári engedetlenséggel, mely a törvény megszavazása után indult be. Akkor gyorsan felmérve a helyzetet a törvény mögül kihátráltak, ám a döntést nem hozták meg, csak kitolták. Nem valószínű, hogy az elmúlt egy hónapban komoly stratégiát gyártottak volna, de érdekes lesz figyelni, hogy a kampány kellős közepén hogyan birkóznak ezzel a történettel. Fico valószínűleg tudja, hogy ezzel a törvénnyel lehet nyerni és veszteni is. De a végeredményben még ő sem biztos. (Nagy András)