A liberalizmus nem pénzkérdés

Az egyik párt, amelyik él ezzel a lehetőséggel, a kis liberális párt, a SKOK, azaz (magyarul eddig talán kevéssé ismert a teljes nevén) a Szlovák Polgári Koalíció.A SKOK a libertárius Szabadság és Szolidaritás (SaS) utódpartja, tagjai előbb a Nova kötelékében, most pedig önállóan próbálnak szerencsét az átalakuló jobboldali politikai térben. A párt kampányának fő eleme: nem elég a Smer által 2012-ben ígért biztonság – több pénzt az embereknek! Az óriásplakátokról ez az üzenet próbálja megszólítani a „liberális” szavazót – legalábbis ha a párt liberálisként határozza meg magát, gondolom ez lenne az elsődleges szavazói célcsoportja. Akinek ez az üzenet nem lenne elég, annak ott a másik: az egyházak ne kapjanak állami támogatást, gazdálkodjanak a saját pénzükkel. Ezzel a párt az előző, „családvédelmi” népszavazásra reagál, annak egyfajta inverzét javasolva. Hogyan reagál vajon erre az SDKÚ összezuhanása és az SaS valódi természetének (dogmatikus, a liberalizmust elsősorban gazdaságpolitikával azonosító, és akár a szavazók által kívánt jobboldali kormányt is megbuktató, destabilizáló politikai erő) lelepleződése után a valódi képviseletre kiéhezett liberális szavazó? Szerintem kétségbeeséssel: a SKOK már megint nem találta el a liberalizmus lényegét, azaz még mindig nem lesz igazi liberális párt a politikai palettán. Merthogy a liberalizmus nem arról szól, hogy több pénz, több boldogság. Sőt: az ilyen érzületű szavazók épp hogy hajlandóak áldozni a sajátjukból a társadalmi igazságosságért. Ez a gazdaságorientált libertáriusok és a szociálisan érzékenyebb (bal-)liberálisok közötti különbség. De a liberalizmus szerintem nem is arról szól, hogy olyan témákat kell előrángatni a semmiből, ahol ugyan igazságtalanság tapasztalható, de úgy egyébként nem sokakat foglalkoztat – gondolok itt a családvédelmi dolgok után kiötlött, az egyházak finanszírozásával kapcsolatos kezdeményezésre. Ezzel szemben azt gondolom, hogy a liberalizmus valódi arca a társadalmi igazságosság keresése, egy méltányos élet lehetőségének vágya mindenki számára származásától, körülményeitől függetlenül. Pont ez az a két kulcsfontosságú lecke, amit az SaS sem értett meg, és ami végső soron a bukását is okozta. Merthogy a pártot ma már nem az eredeti, fiatalos, liberális választói támogatják, hanem azok a „puhán” euroszkeptikus szavazók, akiknek tetszik Richard Sulík dogmatikus, kompromisszumokat elutasító gazdaságpolitikája. Nem véletlen, hogy az SaS a jobbközéptől sodródik az olyan új jobbos erők felé, mint az Egyszerű Emberek. És a jelek szerint a SKOK vezetése is ott folytatja, ahol előtte abbahagyta. Úgy tűnik csak a logó változott, a tartalom nem. A szociális empátia meghaladja a párt alapítóinak igényeit. A szlovákiai liberális szavazó pedig várhat tovább Godot-ra.