A liberális veszély

Pedig Čaputová a „fejlett” világban példátlan módon találkozójukon felrótta Kína külügyminiszterének a kínai emberi jogi helyzetet, az etnikai és vallási kisebbségek üldözését. (A „fejlődő” világot kis túlzással Kína félig már felvásárolta vagy adósságcsapdába ejtette.) A külügyi és gazdasági tárca fogja is a fejét, persze egy államfő könnyebben lehet elvi, mint ők. Várjuk tehát Áder János elvi megszólalását is. 

Čaputovával ellentétben, miközben a Fidesz magát a keresztények fő oltalmazójaként állítja be, Orbán Viktor ezt mondta: „Kínához ideológiamentesen kell közelíteni, el kell fogadni, hogy különbözőek vagyunk, különbözően irányítjuk országainkat.” 

Kína például úgy irányítja, hogy két hónappal Orbán idézett beszéde után a hatóságok lerombolták a sokadik keresztény templomot, ezúttal a Golden Lampstand nevű gigászt Linfen városában. 

Kína ugyanis a világ leginkább keresztényüldöző országai közé tartozik, még akkor is, ha a Fidesz-sajtóban Nyugat-Európát szokás ilyennek láttatni.

A Fidesz hipokritasága miatt az ember már nem ragad klaviatúrát (na jó, de), az viszont elgondolkodtató, hogy a kisebbségek csak a nacionalista populizmusok által szitokszóvá tett liberalizmus jogtudatosságának köszönhetik, hogy nem kell már a kínai ujgurokhoz vagy keresztényekhez hasonló fenyegetettségben élniük. Ez a jogtudatosság persze csak addig fontos a nemzeti kollektivistáknak, amíg saját kisebbségi jogkiterjesztésüket segíti (hasonlóan a különféle nácik, fasiszták viszonyulásához a szólásszabadsághoz), mert nemzetállamaikban a liberalizmust már a nemzet fő ellenségeként kezelik. Tudják, Soros. 

Szilágyi N. Sándor erdélyi nyelvész a 90-es években RMDSZ-színekben készített egy komplett nyelvtörvényt. Az ugyan nem jutott el a román parlamentig, de azóta is minta arra, hogy a nyelvi jogokat tisztán egyéni jogként, liberális alapon is meg lehet közelíteni. A tervezet nem a többség-kisebbség viszonyban gondolkodik, nem is használja a többség-kisebbség szavakat, hanem abból az emberi jogból indul ki, hogy mindenkinek joga van anyanyelve szabad használatához. Nincs tehát államnyelv és kisebbségi nyelv, csak egy szükségszerű nyelvhasználói limit, 8 százalék. Ha egy településen, régióban egy adott nyelv használói ennél nagyobb számban élnek, akkor ott az a nyelv minden színtéren szabadon használható. A nyelvi jogok eszerint nem kisebbségi többletjogok, melyeket a többséget reprezentáló állam jóindulatúan biztosít, hanem mindenkit megillető alapjogok. Jelenleg valójában a többségnek vannak előjogai, hiszen korlátozás nélkül használhatja a nyelvét, míg a kisebbségek csak a kisebbségi nyelvhasználati törvény által meghatározott, tehát nem teljes körben.

E liberális, emberjogi felfogásban nincs államnyelv, mert az állam nem a magyaroké, szlovákoké, nem egy nyelvi, etnikai közösségé, nincs többség és nincs kisebbség, csak polgárok vannak. 

Egyének jogokkal, nem közösségek. Igen, ez a liberalizmus, amelytől Orbánék és követői szerint óvni kell a magyar nemzeti közösséget. Még akkor is, ha a kisebbségben élő magyar közösségnek szüksége lenne rá. 

Ha a Progresszív Szlovákia komolyan gondolja, hogy a szlovákiai magyarok nélküli Európai Parlamentben képviselnének magyar érdekeket, akkor liberális pártként ezen az úton indulhatnának el. Sőt, így itthon is biztosítani lehetne a magyarok nyelvi jogait. Csak liberálisok kellenek hozzá. Akik persze lehetnek magyarok is.

A szerző Pozsonyban (is) élő magyarországi újságíró