A ledőlt szlovák pillér

Amikor 2009-ben a Híd megalakult, választási-technikai értelemben fő innovációja a „kétnyelvűsége” volt. Egy 9–10%-ot jelentő kalácsot nehéz úgy kettétörni, hogy biztosan meglegyen a bő 5%-os rész. Ellenben ha meghintik szlovák voksokkal, biztosabb lehet a bejutás. A Híd azzal, hogy saját magát interetnikus, magyar–szlovák projektként definiálta, a 85–90%-os szlovák választótábor felé is nyitott. Ezzel tudott az elmúlt három választáson szavazati többletet elérni a magyar etnikai térben mozgó MKP-val szemben.

Jelentősebb számú szlovák szavazó megszerzéséhez kevés lett volna a Lebo Béla-effektus, ezért (el)ismert és tényleges támogatással bíró szlovákokat kellett a pártba hozni. Az eredmények visszaigazolták e stratégia indokoltságát, az utóbbi két év eseményei viszont azt mutatják, hogy 2020-ban ez a stratégia nehezen lesz alkalmazható, ami egzisztenciális veszélyt jelent a párt számára. Korábban is jellemző volt a szlovák szereplők volatilitása – teljesen mások voltak a húzónevek 2010-ben, mint hat évvel később –, ám érvényes volt, hogy a távozók helyett érkezett minőségi utánpótlás.

Ez viszont a 2016-os kormányba lépéssel alapvetően változott meg. Nincs rá logikus válasz, hogy miért érné meg egy eddig párton kívül tevékenykedő ismert szlovák szereplőnek a Hídban folytatnia. Ezzel ugyanis magára kellene vállalnia a smeres és SNS-es kormányzás összes következményét. Emellett 2016 előtt érvényes volt, hogy a liberálisabb szlovák közszereplők és választók számára nem volt ideális párt, most viszont több is mutatkozik.

Mivel új emberek nem jönnek, a bejáratott szlovák motorosok megtartása lenne a cél, ám ez még kevésbé sikeres. František Šebej után most Lucia Žitňanská távozott, és kérdéses, hogy a harmadik szlovák húzónév, Peter Kresák vállalja-e a folytatást. Alighanem csak arra vár, hogy a parlament megválassza alkotmánybírónak és 12 évre Kassára költözhessen. Žitňanská távozása így sokkal nagyobb csapást jelenthet a pártra, mint az elsőre tűnik – mivel a Híd szavazóinak kb. felét már két éve is a szlovákok tették ki. Arról, hogy a volt miniszter lelépése hogyan csapódik le a párt támogatottságán, a következő két-három hónap közvélemény-kutatásai választ adnak. E sorok szerzője nem lenne meglepve, ha a visszaesés nem lenne drámai.

A Híd-választó az utóbbi két és fél évben „megedződött”, s ha eddig kitartott, ahhoz annyit kellett nyelnie, amennyiért korábban a Smer választóit szokták körberöhögni, mondván, ész nélkül loholnak a vezér után, bármennyi botrányt produkál a párt.

Žitňanská távozása ugyanakkor nem volt meglepő a párt számára, s hosszabb távon még hasznos is lehet – a magyar szavazók számára. A magyar–magyar választási együttműködést sok más egyéb mellett az is nehezítette, hogy egy magyar összefogásnál mit kezdjenek a Híd szlovákjaival? Bugárék nem akarták kidobni az aranytojást tojó tyúkot – ez esetben a bejutáshoz szükséges pluszt –, ám úgy néz ki, időközben a tyúk döglött meg. Ami maradt, arra felesleges szót pocsékolni, és ha valamiben a Híd vezetői profik, az a bejutási és politikai túlélési lehetőségek kikalkulálása. Ez persze távolról sem jelenti azt, hogy 20 évvel a második nagy felvidéki magyar politikai összeborulás után jön a harmadik – ezt még számos, főleg személyi ügy hátráltatja –, csak annyit, hogy egy akadály elhárulni látszik.

Žitňanská nemcsak a szlovák pillére volt a Hídnak, de szimbólum is. Akik hittek a „sok rossz között valami kis előrelépés” politikájában, reménykedve figyelték miniszteri működését. A koalíciót védelmező értelmiségiek pedig rábökhettek: anynyira nem gáz ez a konstelláció, hiszen Žitňanská is ott van. Már nincs.