A közvélemény ereje

Peter Pellegrini kormánya kinevezve, 79 parlamenti képviselői voks biztosítva, tüntetések lecsengőben. Fico visszavonult a Smerbe – és a parlamentbe –, Kaliňák helyett Drucker ül a belügyminiszteri székben.
 Az egy hónappal ezelőtti kettős gyilkossággal kezdődött politikai, társadalmi és kormányválság lassan befejeződik.

Ha áttekintjük az elmúlt egy hónap eseményeit, dióhéjban ezt látjuk: a kettős gyilkosság – és elsősorban Ján Kuciak mint újságíró megölése – utáni sokk múltával a sajtó és a közvélemény is erőt tudott felmutatni. A sajtó az újabb korrupciógyanús ügyekkel tudott olyan feszültséget teremteni, amely az utcán tartotta a tömeget. A nyilvánosság reakciója – a több tízezres békés tüntetések a politikai vezetést is meglepték.

Erre utal az események hatására kialakult zűrzavaros kommunikáció – például az egymillió euró az asztalon. Majd a társadalmi nyomás hatására a kormánykoalíció, elsősorban a Smer lassan hátrálni kezdett. Látni kell a különbséget a kormánypártok hozzáállása között. A kormány lemondatásáról, az előrehozott választásokról a koalícióból a Híd mert először nyíltan beszélni, még ha – Fico lemondásának hatására – később visszakozott is, és marad a koalícióban. Az SNS-től megszokhattuk, hogy csak akkor lázad, ha saját miniszteréről van szó, így most is az alibista álláspontot választotta: csak akkor szólalt meg, amikor már tényleg elkerülhetetlen volt, és végig a Smer álláspontját támogatta.
Fico egyik pofont kapta a másik után, előbb kedvenc miniszterét volt kénytelen feláldozni, de amikor látszott, hogy ez nem elég, kénytelen volt ő is távozni. Hogy ez Andrej Kiska, a koalíciós partner, vagy pusztán az utca nyomására történt, az ebből a szempontból talán mindegy is. Igen, jogosak azok a félelmek, hogy Fico csak egy sorral lépett hátrább, és a bábokat továbbra is ő mozgatja. Marad ugyan a Smer– SNS–Híd-koalíció, de nem szabad elfelejteni, hogy az új kormányt már nem Fico vezeti és nem Kaliňák a belügyminiszter.

Az utca, a tiltakozó tömeg parlamenti demokráciában ennél többet nem nagyon érhet el. És ez nem lekicsinylés, elég csak átnézni Magyarországra vagy Lengyelországba, ahol a hazainál komolyabb ügyek hatására sem képes a társadalom távozásra kényszeríteni a kormányt. Az utóbbi napokban nemcsak Kiska teremtett precedenst azzal, hogy egy kormány kinevezése visszautasítható, ha valamelyik minisztere nem felel meg bizonyos feltételeknek, hanem Fico is – még ha nem is önszántából –, azzal, hogy bizonyos esetben a kormányfőnek is le kell mondania. Ez figyelmeztetés a mindenkori kormány számára.

Az ország politikai vezetése nem lehet sem sokkal jobb, sem sokkal rosszabb, mint a társadalom. Még ha láttuk is az utcán hömpölygő békés tömeget, nem szabad azt hinni, hogy ez hű képet mutat a társadalomról, szociológiai terminológiával élve: a minta nem reprezentatív. Viszont Szlovákia újra megmutatta, hogy a közvélemény hetek alatt képes egy pozitív ügyért olyan erőket mozgósítani, amelyek kikényszerítik a kormány cseréjét. A másik oldalon viszont a kormány képes erőszak nélkül távozni a hatalomból. Szlovákia, az ország társadalma, most erre volt képes, és ez nem kevés. 
Az biztos, hogy a változás pozitív, az pedig újra a csak a társadalmon múlik, mennyire lesz tartós és mélyreható.