A községnek ezúttal nem jár

Az önkormányzatok és az általuk üzemeltetett hivatalok közintézmények. Bevételeiket törvények szabályozzák. A községek automatikus bevételi forrásai a helyi adók, a helyben kiszabott büntetések és szankciók, a község vagyonából eredő bevételek, a lehetséges dotációk, az ún. részadó (podielová daň – külön fejezet, ezúttal ne részletezzük), és – most nagyon tessék figyelni – a személyi jövedelemadó. Az adóról nem árt megemlíteni, hogy az ország területén élő és jövedelemmel rendelkező emberek a törvényből eredően kötelezően(!) fizetik, méghozzá büntetőjogi szankciók terhe mellett. Igaz, hogy a jogszabályt az ország parlamentje hozza, de a személyi jövedelemadó a községnek olyan jövedelme, amelyet az állam az ő számára kötelezően előír és behajtja.

No már most, ha az adófizető polgár úgy dönt, hogy az általa lakott községnek szánja a pénzét, akkor ezen szándékát az adója befizetésével máris megvalósította. A személyi jövedelemadó két százalékának felkínálását nonprofit vagy közérdekű tevékenységet végző szervezetek, társulások számára a törvény azért teszi lehetővé, hogy az adófizető adójának egy részét felkínálhassa valamilyen neki tetsző közhasznú tevékenység finanszírozására. Tulajdonképpen a bejáratott piacgazdaságokban az adóalapból leírható közhasznú adakozásokat a szlovák törvényhozás ilyen formában oldotta meg. A forma tehát az, hogy nem adakozunk, majd adóbevallásban leírunk, hanem leadunk egy nyilatkozatot és közöljük, kit is szeretnénk támogatni. A forma lehet, hogy túl adminisztratívnak tűnik, de az is lehet, hogy ebben a formában az állami hivatalokkal nem szívesen levelezgető polgárok közül lényegesen többen küldik el adójuk egy részét közhasznú tevékenységre, mintha egy amerikai modellben tehetnénk ugyanezt.

A végeredmény tehát egyértelmű. Mint leírtam, aki az önkormányzatnak szánja adója két százalékát, egyszerűen befizeti a személyi jövedelemadót, semmi mást nem kell tennie. Aki viszont úgy dönt, hogy a jövedelemadó két százalékát máshová küldi, éppen arról tesz nyilatkozatot, hogy NEM AZ ÖNKORMÁNYZATÁNAK szánja, hanem egyéb közhasznú szervezetnek.

Ha tehát a községek is kedvezményezettjei lehetnének az adótörvény vonatkozó passzusainak, akkor tulajdonképpen az adótörvény eme lehetőségét szüntetné meg egy új szabályozás. Bekövetkezne az a nonszensz, mely szerint a polgár azt a pénzt, amit közhasznú tevékenységre szánna, elküldené oda, ahová egyébként is megérkezik, ha nem dönt másképp.

Tudom, az önkormányzatok nem állnak jól. De azt is tudom, hogy néhány önkormányzat nem adósodott el, jól gazdálkodik. Mint ahogyan azt is tudhatjuk, hogy bizony vannak önkormányzatok, amelyek „jó időben” elkótyavetyélték a vagyonukat, s most, „rossz időben” sírnak, mint a... no, ezt a hasonlatot hagyjuk ki, jólneveltség okán. Az önkormányzatok számára az adó két százaléka nem jelent megoldást, s ha lehetővé válna, egy szegmensben csúnyán deformálná a honi adószabályozást. Felejtsük hát el időben.