Zsákutcában vagyunk

Első gondolatom az volt: Robert Fico harminc-éves politikai pályafutása alatt vajon akár egyetlenegyszer is megkérdezte-e azoktól, akiket állandóan vezetni akar, a polgároktól, hogy nekik mi lenne jó, mit akarnak azon kívül, hogy élnek és türelmesen dolgoznak az államnak, s írhatnám: hogy neki is. Persze a többes szám is passzolna. 2006-tól az állampolgárok lehetővé tették számára, hogy négyszer is smeres kormányt alakítson. Megköszönhetné nekik, sőt végre minden választásra jogosult polgár miniszterelnökeként kezdhetne már viselkedni.

A tranzakciós adót a vállalkozók fizetik a banki átutalások nagysága arányában. Ez a pénz az államkasszába megy, s ezáltal csökken a vállalkozók bevétele, jövedelme és biztosan a nyeresége is. Akinek annyira lecsökken, hogy nem éri meg vállalkozni, akkor abbahagyja. Ennek is a lakosság issza meg a levét, mert nem lesznek olyan tevékenységek, amelyek fontosak, például apró szolgáltatások vagy hazai gyümölcstermelés, pedig a hazai ízesebb, mint a dél-afrikai alma vagy körte a Lidlben.

A parlamentben elfogadtatták az átgondolatlan Covid-amnesztiáról szóló törvényt is, amit Peter Pellegrini köztársasági elnök nem írt alá, s újból fogják tárgyalni május végén a parlamentben. Ennek a törvénynek kártalanítani kellene azokat a polgárokat, akiket megbüntettek az akkori Covid-intézkedések be nem tartásáért. Megint sok lesz körülötte az adminisztráció, a célon túl lövés, a keveredés, a mértéktelenség. Teljesíthetetlen.

Robert Fico a helyén akarja tartani Peter Kotlár orvost, a Coviddal kapcsolatos intézkedések kivizsgálásával megbízott kormánybiztost is, aki 40 oldalas tanulmányt írt a Covid-ellenes vakcinák káros hatásáról az emberi szervezetre, amivel nemzetközi szégyent váltott ki a szlovákiai egészségügy számára. A kormány korábbi konspirációs elméleteit idézik ezek a lakosság számára káros és felesleges törekvések, amelyek falják a drága időt.

Szlovákia zsákutcába került. A Coviddal terelik el a figyelmet a gazdasági problémákról, melyeket a tranzakciós adó csak tetőzni fog. Ha egy országban több év távlatában nincs gazdasági növekedés, vagy csak alig van, annak súlyos következményei lesznek, vagy már vannak is. Érezhetően növekszenek az árak, csökkenhetnek a reálbérek, valószínűleg visszaesik a fogyasztás is, amit legjobban az anyagilag gyengébb rétegek éreznek meg. Ez történik most nálunk, és egyhamar meg se szűnik.