Korčok farkast kiáltott

Egy tapasztalt diplomatától és volt külügyminisztertől, aki éveken át képviselte Szlovákiát Európában, joggal várnánk több megfontoltságot és higgadtságot. Ivan Korčok fellépése azonban inkább a Kotleba-féle szélsőséges, fasiszta Republika pártra jellemző stílust idézte: gyors felháborodás, egyszerű üzenet, nemzeti érzelmek felkorbácsolása, gyűlöletkeltés. A Progresszív Szlovákia alelnökétől ez a hangnem meglepő és nem kevésbé aggasztó.

A szlovákiai magyarok szemszögéből ez a reakció több szempontból is vérzik. Először is: a pozsonyi vár nemcsak a szlovák nemzet szimbóluma, hanem a közös közép-európai történelemé is – benne a magyarokéval. Az, hogy egy magyar ünnepi videóban megjelenik, történelmileg nem kirívó, hanem inkább természetes. Aki ebből identitásbeli támadást olvas ki, az nem a valóságot képviseli, hanem a saját politikai pontjait akarja növelni, érvényesíteni, csakhogy hibásan.

Másodszor: a szlovákiai magyar közösség hosszú ideje küzd azért, hogy kulturális és történelmi gyökerei ne váljanak gyanús elemekké a szlovák társadalmi és politikai közbeszédben. Magyarul: nyugodt együttélésre törekszünk. Korčok mostani kirohanása viszont pont ezt az érzékeny egyensúlyt borítja fel. Ahelyett, hogy normalizálná a közös múlt és kultúra értelmezését Szlovákiában, legitimálja azokat a hangokat, amelyek a magyar jelenlétet folyamatosan „másnak” vagy „veszélynek” állítják be.

Harmadrészt: egy olyan politikai szereplő, aki magát nyugatias, progresszív alternatívaként pozicionálja, nem engedheti meg magának a nacionalista reflexeket. Ez különösen igaz egy olyan országban, ahol a nemzetiségi együttélés kérdése nemcsak elvi, hanem mindennapi valóság is. A szlovákiai magyarok joggal érezhetik úgy, hogy egy esetleges szövetséges helyett újabb bizalmatlansági forrással kell szembenézniük (mint már oly sokszor), mert Korčok most inkább falat húzott, mint hogy hidat épített volna ezzel az elhibázott reakciójával.

Az sem mellékes kérdés: tudott-e a Progresszív Szlovákia vezetése erről a magánakcióról? Ha igen, és nem szóltak, akkor hibát követtek el. Ha nem tudtak róla, akkor világosan látszik, hogy a párt belső működése korántsem zökkenőmentes. Egy komoly politikai erő nem engedheti meg magának, hogy ennyire szabadon hagyja a kommunikációját – különösen nem ilyen érzékeny kérdésekben.

Mert a politika nem hirtelen felindulás kérdése és műfaja. Aki komolyan veszi a közös múltat és a közös jövőt, az nem keres ellenséget egy vár sziluettjében. És nem keveri össze a diplomáciát az indulati politizálással. Korčok most összekeverte, de elég rendesen!