A közös pénz háta

Lassan megnyugodnak a kedélyek, az európai uniós pénzügyminiszterek a hét elején Luxembourgban vállvetve kiálltak az euró további használata mellett. Ez azért fontos, mert a bő egy héttel ezelőtti francia és holland, nemmel végződött népszavazás leszálló ágba küldte a 12 ország közös fizetőeszközét. Máris találgatások röppentek fel az euró jövőjével kapcsolatban, mondván: a politikai integráció nélkül az eurózóna tető nélküli épülethez hasonlatos, ezért a bentlakók a (képzeletbeli) eső elől menekülve előbb vagy utóbb otthagyják a félkész tákolmányt. Az elmúlt napok kritikus időszaka arra mindenesetre jó volt, hogy hosszabb idő elteltével ismét számba vegyük a 2002-től valóságosan létező közös pénz hátulütőit. Azóta ugyanis kiderült: a növekedés korlátjává, a versenyképesség fokozásának gátjává vált. Az euróhoz kötődő merev szabályrendszer, amelyet több uniós tag csak úgynevezett kreatív könyvelés, magyarán ügyeskedés árán tud betartani, nem veszi figyelembe az egyes államok eltérő sajátosságait, aktuális pénzügyi helyzetét, a gazdaság állapotát.

Mindezt azért érdemes szem előtt tartani, mert Szlovákia ambiciózus célt követve 2009-ben szeretné bevezetni az eurót. Még szerencse, hogy nem vagyunk buzgóbbak, az előttünk álló évek során ugyanis van esély arra, hogy a közös pénz gyermekbetegségeit kikezeljék. Ráadásul a skatulyázásra kényszerítő euró a nálunk futószalagon szállított gazdasági reformok jelentős részét is kivitelezhetetlenné tette volna. Reméljük, mire 2008 derekán rögzítik a korona és az euró egymáshoz viszonyított árfolyamát, már nem lesz ilyen hektikus a helyzet. A pénzügyminisztérium által ismertetett forgatókönyv értelmében 2008. júliusától az üzletekben a termékek árát euróban is fel kell tüntetni, a nagy átállásra pedig 2009. január elsejével kerül sor. A hivatalos szervek mindössze 16 napot adnak a polgároknak arra, hogy megszabaduljanak, elbúcsúzzanak a koronájuktól, vagyis 2009. január 16-tól már csak az Európai Unió közös fizetőeszköze lesz hivatalos. Ettől az időponttól kezdődően a fiókok mélyén meghúzódó papírpénzeket a jegybank korlátlan ideig és bérmentve beváltja, a fémpénzek beváltási határidejét pedig 2013-ban szabták meg. A lakosság közel fele attól tart, hogy a pénzcsere drágulást fog előidézni. Ivan Mikloš pénzügyminiszter máris nyugtatja a kedélyeket, de ismerve a közép-európai ügyeskedő mentalitást, bizton számíthatunk néhány gyanús felkerekítésre. Ennél is fontosabb, hogy az euró addigra kiforrott, kis kilengést mutató pénznemmé váljon, és bevezetésekor az országos átlagbér már elérje a legnagyobb címletű, 500 eurós bankó értékét.