A közös ló háta

Európa feltartóztathatatlanul közeledik a mind szorosabb egységesülés felé, egyre több kérdésben a brüsszeli bürokrácia fog dönteni a tagországok helyett. Ha a Lisszaboni Szerződésről rendezett mai írországi népszavazáson esetleg a nem szavazatok lesznek többségben, az is csak lassíthatja ezt a folyamatot, meg nem állíthatja. Lesz tehát az uniónak közös elnöke, külügyminisztere, és még hosszan lehetne sorolni. A dolog hátulütője, hogy ezek az urak például a világpolitika legfontosabb vagy elvi kérdéseiben nem tudnak majd egységes uniós álláspontot képviselni, hanem csak a legbefolyásosabb csoportok érdekeit. Biztosan eljutunk oda, hogy míg most csak a szlovák külpolitikáért felelős személyiségek bakugrásaiért kell szégyenkeznie az embernek, a jövőben egyes uniós döntések miatt is pironkodhatunk. Érzékletesen szemlélteti ezt a Kuba kapcsán kirobbant vita is. A spanyol–francia nyomásnak engedve a szlovén elnökség a múlt héten javasolta a Kuba elleni szankciók teljes eltörlését és a kapcsolatok normalizálását, úgy, mint bármely más demokratikus országgal. Az érvelés szerint ezzel támogatnák a Raúl Castro-féle új kubai vezetést és reformjait.

Ez a megközelítés alapvetően hibás. Először azért, mert Raúl a bátyja majd fél évszázados diktatúrájának egyik legfőbb támogatója volt az ország második embereként, és a pár „új” arctól a felsőbb vezetésben még nem újult meg a rendszer, a hatalmi struktúrák a régiek. Másodszor: egyenesen nevetséges reformnak nevezni azt, hogy engedélyezték az átlagkubai számára a mobiltelefonok, DVD-lejátszók vásárlását, a szobafoglalást az olyan szállodákban, amelyeket eddig csak külföldiek használhattak. Az anyagi lehetőségeket tekintve az átlagkubai ugyanis aligha tud élni ezekkel a „vívmányokkal”. Az emberi jogok elnyomásáról és arról, hogy még mindig több tucat politikai fogoly van a kubai börtönökben, már nem is beszélve.

Brüsszeli diplomáciai források kedden közölték, az uniós tagországok közel jutottak a szankciók eltörléséről szóló megállapodáshoz, olyannyira, hogy a külügyminiszterek a jövő hétfőn akár rá is bólinthatnak. Jelzésértékű, hogy ezt akkor közölték, amikor a szankciók legkövetkezetesebb hívének számító amerikai elnök épp az unió vezetőivel tárgyalt. Egyébként a tagországok megosztottak, a szlovén tervezet néhány támogatójával szemben a volt szocialista országok inkább ellenzik, Csehország, a kubai disszidensek fő támogatója még vétóval is fenyegetőzik. Prága a tárgyalásokat nem zárja ki, de a szankciók eltörlését komoly feltételekhez, az igazi rendszerváltáshoz köti. A harmadik csoportot a közömbös tagországok alkotják. Igaz, Kuba nem nevezhető fontos világpolitikai problémának, hanem „csak” elvinek. Ettől függetlenül kiábrándítóan elvtelen döntés lenne, ha az unió szalonképessé tenné Fidel Castro örökösét.