A kormányalelnök hallgatása

A politikusok „csendes” megegyezése, hogy Iveta Radičová miniszterelnök marad addig, amíg a tavaszi választások után nem nevezik ki a kormányt nincs összhangban az alkotmánnyal. Sem a józan ésszel.

A lehallgatási botrány nem fejeződik be Galko védelmi miniszter visszahívásával. Távolról sem, közel sem. Tény, hogy olyan átiratok kerültek ki, amelyeket nemhogy nyilvánosságra nem lett volna szabad hozni, hanem le se kellett volna írni. Fölösleges ködösítés a vita arról, hogy a lehallgatás törvényes vagy sem, mivel a bíró adott rá engedélyt. Egy civilizált országban vitatkozni lehet a bíróságok döntésén, sőt kétségbe lehet őket vonni, de mindenekelőtt feltétlenül tiszteletben kell tartani azokat.

Törvénysértést azzal követtek el, hogy leírták azokat a lehallgatott beszélgetéseket, amelyek nem függenek össze azzal, amit a bíróság engedélyezett. Igen, a beszélgetések szaftosak és valósak, mivel úgy hangzottak el, ahogyan leírták őket. Igen, az emberek fehéren feketén láthatták, hogyan viselkedik a magánéletben Kaliňák képviselő, a Pravda szerkesztője és milyen alapokon működik a napilap. De hogyan teljesítették azokat az elvárásokat, amelyek miatt a bíróság engedélyezte a lehallgatást? Sehogy, és ebben könyörtelen a törvény – azonnal likvidálni kell az átiratot. Az ilyen jellegű információkat meg kell semmisítenie az illetékes állami szervnek, ez kötelessége, nem lehetőség. És egyértelműen megszabja azt is, hogy egyedül a védelmi miniszter a felelős azért, hogy az anyag kiszivároghatott.

A beszélgetések átiratára sokan reagáltak – politikusoktól kezdve az újságírókon át a közvélemény egy részéig. Azonban hallgatott az, akinek az emberi jogok megsértése miatt fel kellett volna emelnie a szavát – Rudolf Chmel, az emberi jogokért felelős miniszterelnök-helyettes. Ha az alapvető jogokat két csoportra oszthatjuk, fontosabbakra és fontosakra, a magánélethez való jog védelme nyilvánvalóan az első csoportba tartozik.

A választások után az új hatalom nyugodtan és a törvényeket megszegve folytathatja a lehallgatást. Nálunk csak formális a titkosszolgálatok ellenőrzése, továbbra is maradnak állam az államban. Úgy vélem, a törvény módosítása – amelyet most nagy gyorsan előterjeszt az SDKÚ – sem vezeti be a hatékony ellenőrzést. Csak lehetőséget ad további párttagoknak, hogy hivatalosan hozzájussanak olyan információkhoz, amelyekhez ma még hivatalosan tilos hozzáférniük.
Juraj Hrabko