A könyvek ünnepe

Mert ez tényleg ünnep, méghozzá olyan, amilyen a világon sehol máshol nincs. Nem csupán könyvvásár, hanem társasági esemény. Aki még sose bóklászott a központi helyszínen, a budapesti Vörösmarty téren könyvhét idején, annak nehéz elmagyarázni az érzést. Mert könyveket vehet a (magyarországi) ember könyvesboltban is, ez azonban nem hasonlítható össze azzal az élménnyel, amikor a nyomdából frissen érkezett kötetet a kiadó pavilonjában vásárolja meg (ráadásul 20 százalékos kedvezménynyel) úgy, hogy még aznap dedikáltathatja is a szerzővel.

Öt napon át olyan a Vörösmarty tér, mint egy hatalmas szabadtéri kávéház. A szerzők is szeretik ezt a fajta nyüzsgést. Sokan közülük csak úgy lazán sétálgatnak körbe-körbe a téren, és azt élvezik, de nagyon, hogy lépten-nyomon felismerik őket. Ez a „való világban” szinte elképzelhetetlen, mert az írót, költőt ugyanúgy leteremtik a boltban, ha tolakodik, és nem engedik fel a távolsági buszra, ha nincs már ülőhely. Az idősebb szerzők közül sokan zakóban, nyakkendőben feszítenek, mert hiszen ünnep van. Fiatal kollégáik divatos pólóban és farmerben, mert az imidzs bizony fontos egy művészembernél, főleg, ha ilyen „menő” helyen tartózkodik.

Szóval az irodalmárok kedélyesen cseverésznek, egymás hogyléte felől érdeklődnek. Mert bizony sokan egymással sem gyakran találkoznak, nemhogy az olvasóval. A téren egyébként általában béke honol, a szó minden fajta értelmében. Ennek legszebb példáját néhány évvel ezelőtt láttam, amikor egy asztalnál felfedeztem Spiró Györgyöt, aki hosszan és elmélyülten diskurált Kányádi Sándorral a napernyő alatt. Aki ismeri a két szerző munkásságát és a mai magyar kultúrpolitikai helyzetet, annak nem kell magyarázni, mekkora dolog ez… „Látni valóságos, létező, lélegző olvasót, aki tetejébe még vásárló is, annál szebb nincsen” – foglalta össze nemrég a lényeget Esterházy Péter, aki szintén lelkes „könyvhetező”.

És az olvasók tényleg ott vadásznak, sőt szinte egymást tiporják, hogy közelebb férkőzzenek a könyves standokhoz. Az emeletes városnéző buszokról leszálló külföldi turisták pedig csak bámulnak, amikor a téren megszokott szuvenírárusok, fagylaltosok és paprikaügynökök helyett könyvektől roskadozó pultokat és könyveket lapozgató embereket látnak. És amikor azt hiszik, hogy megtalálták végre a fagyist, hiszen ott kígyózik előtte a sor, kiderül, hogy szó sincs ilyesmiről, csak egy magyar „sztáríró” dedikálja legújabb kötetét.