A jövőt építjük?

Az inflációt pénzromlásként is szokás emlegetni, az általunk megkeresett pénz ugyanis ezzel veszít az értékéből. A Statisztikai Hivatal Szlovákiában 2022 novemberében például 15,4 százalékos inflációt mért, ami azt jelenti, hogy ugyanazért az áruért, amelyhez egy évvel korábban még 100 euróért hozzájutottunk, manapság már 115,4 eurót fizetünk. És ez persze csak az átlag, hiszen az élelmiszerek átlagára ugyanekkor csaknem a harmadával nőtt. Mit jelent mindez egy átlagos munkavállaló számára? Vegyünk például egy 750 eurós alapbérrel rendelkező alkalmazottat, akinek a munkáltatója 2023 elejétől „nagy kegyesen” mondjuk 50 euróval növeli az alapbérét. Ha az említett 15,4 százalékos inflációval számolunk, a 750 eurós alapbére az egy évvel korábbihoz képest 115,5 eurót veszített az értékéből. Figyelembe véve az említett 50 eurós béremelést, 65,5 eurót kapunk. A béremelés ellenére havi szinten ennyivel kevesebb árut vehetünk a fizetésünkből, mint egy évvel korábban. Ha ezt megszorozzuk 12 hónappal, 786 eurót kapunk, ami azt jelenti, hogy 2023-ban gyakorlatilag egy hónapot „ingyen” dolgozunk majd. És akkor még nem vettük figyelembe, hogy 2023-ban tovább nőnek majd az árak, mint ahogy azt sem, hogy az alkalmazottak egy jelentős része a példában említett fizetésemelésről is csak álmodhat. Az említett összeg azonban nem párolog el, egész egyszerűen csak kiveszik a zsebünkből, hogy valaki másnak adják.

Még mielőtt azonban elindulnánk felkoncolni a munkáltatónkat, nem ártana tudatosítani, hogy az egészért – legalábbis az esetek többségében – nem ő tehet, ugyanolyan áldozata a jelenlegi helyzetnek, mint mi, hiszen a gyártási költségek szintén az egekbe szöktek. A háttérben az energiaválság, az elhibázott klímapolitika és az ukrajnai háborúval kapcsolatban elkövetett gazdasági és politikai ballépések állnak. A szlovákiai és a többi európai ország családjainak a kifosztásából leginkább a nagy energiakereskedők, tőzsdespekulánsok, bankárok, fegyvergyártók és persze az ő érdekeikért a végsőkig kiálló korrupt politikusok profitálnak. A tőlünk, a gyerekeinktől és unokáinktól elvett pénz az ő zsebükben landol. És persze most is azzal érvelnek, hogy nekünk ezt az áldozatot meg kell hoznunk.

E sorok írójának megadatott, hogy megélje a múlt század kommunista diktatúrájának egy jó részét, és az iskolába belépve minden reggel elolvashatta az egyik kedvenc bolsevik szlogent: „A jövőt építjük!” A kommunistákat ugyan több mint három évtizede nyugdíjba küldtük, a propagandájuktól azonban úgy tűnik, képtelenek vagyunk megszabadulni. Manapság is megpróbálják elhitetni velünk, hogy a kifosztásunk, az elszegényedésünk egy hősies áldozat, hiszen mindezt a szebb jövő érdekében tesszük. És tulajdonképpen igazuk is van, valakiknek valóban szebb lesz a jövőjük, ám az is biztos, hogy ez nem a mi jövőnk lesz, ha hagyjuk, hogy továbbra is átverjenek minket.