A jobboldal reményei

 

Három politikus, Daniel Lipšic, Radoslav Procházka és Miroslav Beblavý remekül szemlélteti a Facebookon, mi is a jelenlegi jobboldal igazi nagy gondja. Míg Robert Fico és a Smer szilárdan tartja magát, pozícióját legfeljebb a munkanélküliség és az ország gazdasági helyzetének alakulása befolyásolhatja, addig a jobboldali politikusok napi szinten vívják a harcukat, leginkább egymással. Látványosat utoljára Mikulás Dzurinda alkotott, még 1998-ban, amikor a mečiari rendszer megdöntése érdekében képes volt a teljes nyájat egy akolba terelni, bár neki sem sikerült túl sokáig együtt tartania. Mostanra a jobboldal teljesen szétszéledt, mondhatni atomizálódótt, Dzurindát mindenki nyugdíjba kívánja, és egyelőre nem látni az új vezetőt, aki képes újra összeterelni a nyájat. A fentebb említett három úriember jelenleg három különböző pártnak a tagja, s egyikük (Procházka) hamarosan elhagyja a sajátját, de nem készül belépni másikba. A legfrissebb hírek szerint Procházka azt tanácsolja Lipšicnek, az lenne a legjobb, ha ő jelentkezne főügyésznek. Lipšic ezzel szemben nyíltan és kitartóan arra biztatja Procházkát, hogy lépjen be új pártjába, amit az köszönettel, de kitartóan visszautasít. Legutóbbi kijelentésével azt próbálja sejtetni, csak akkor áll össze bárkivel, ha biztosan fogja látni, hogy az illető képes lesz valóban összefogni a jobboldalt. Lipšicben pedig ezt egyelőre nem látja, talán ezért küldené inkább főügyésznek. Simán elképzelhető, hogy Procházka maga szeretne lenni a jobboldalt összeterelő pásztor, hiszen korábban lehetséges államfőjelöltként is szóba került. Ám egyelőre túl sokan nem sorakoztak fel mögé, sőt, inkább magányos farkasként keresi az utat. A trió harmadik tagja, Miroslav Beblavý még mindig az SDKÚ tagja, bár kiszorult a párt csúcsvezetéséből – mondhatni szintén belső ellenzékben van. A Facebookon Lipšic és Procházka vitáját úgy kommentálta, ő nem kíván pártelnök lenni, ha ez segít a kiegyezésben. Megjegyzését nyilván viccesnek szánta, de rátapintott a lényegre. Az előző politikusi generáció, az ötvenesek, gyakorlatilag a rendszerváltás óta jelen vannak a politikában és nagyon lassan kopnak ki belőle, az új generáció pedig már nagyon toporzékol. Ha ez a három politikus-szakértő végül egy pártban kötne ki, bizonyára komoly vonzóerőt jelentenének az értelmiségi szlovák szavazók számára. Ám valamilyen okból kifolyólag egyelőre nem képesek megegyezni-kiegyezni. A jelenlegi jobboldali parlamenti pártok közül egyik sem lesz képes valódi megújulásra, és a tavalyi buktát a szavazók egy ideig nem fogják nekik megbocsátani. Ám az újaknak csak akkor lesz valódi esélyük, ha félreteszik személyes érdekeiket, és megpróbálnak némi alázattal viselkedni. Legalább az elején. Nem lehet úgy új politikai pártokat alapítani, hogy szinte egyértelmű, az egyik csakis miniszterelnök, a másik meg rögtön államfő akar lenni.