<p>Pártkongresszust tartott a hétvégén az SaS, a liberálisok kiértékelték a választásokat és szó esett az egy év múlva esedékes tisztújításról is. Richard Sulík pártelnök szerint jelenleg az SaS az egyetlen jobboldali párt, amely stabil struktúrákkal rendelkezik és idővel átveheti a kormányzást a Smertől. </p>
A jobboldal reménye?
A körülményeket figyelembe véve tulajdonképpen még igaza is van, de ez nem az SaS-t, hanem sokkal inkább a vetélytársait minősíti.
Ha van vesztese a parlamenti választásoknak, akkor az a mérsékelt jobboldal: válsága, pusztulása kiteljesedett a választási eredményekben. Az SDKÚ a teljes leépülés után végképp kiírta magát a politikából, a KDH kipottyant a parlamentből, a Sieť és a Híd átejtette jobboldali választóit, akik Fico alternatíváját, és nem a partnerét vélték látni bennük. Ilyen felhozatal mellett nem nehéz egy olyan pártnak is vonzónak és szervezettnek láttatnia magát, amelynek sem a jobboldalisághoz, sem a tömegpártisághoz nincs sok köze.
Az SaS lehetőségei korlátozottak, s ez részben a párt sajátos struktúrájából fakad. Alig százhatvan tagja van (néhány ezer szimpatizáns mellett), fővárosközpontú, és szinten most azért szerepelhetett sikeresen, mert a jobboldali pártok régiós struktúrái rohamosan pusztulnak. Ilyen körülmények között jelentett márciusban az SaS alternatívát 150 ezer szavazónak.
A jobboldali vezető státuszhoz azonban ennél több kell, márpedig programszinten az SaS célkitűzéseit nagyon egyszerűen és velősen lehet összefoglalni: az állam szerepének minimalizálása, a vállalkozópárti, illetve korrupció elleni fellépés. Ugyan jó alap, különösen most, hogy a baloldal és a jobboldal közötti határok elmosódni látszanak, de például az SDKÚ egykori szavazói más értékrend szerint gondolkodnak. A fenti három célkitűzés csak szlovákiai viszonylatban számít jobboldalinak, de inkább úgy lehetne jellemezni, hogy valami, ami nem baloldali.
Az SaS ugyan se nem tömegpárt, se nem klasszikusan jobboldali, mégis egészen addig meg tudja tartani a váltópárti státuszát, amíg a csalódott szavazók számára nem formálódik egy jobb alternatíva. A szlovák politika sajátossága, hogy pártok jönnek-mennek, minden bizonnyal nem kell sokat várni arra, hogy mondjuk a Sieťből kilépő Miroslav Beblavý és csapata, Richard Rybníček trencséni polgármester, vagy éppen – minden jobboldali álmát megvalósítva – Andrej Kiska államfő zászlót bontson és pártot alapítson. Terük van az érvényesülésre. Addig is Sulík a várakozások terén pont az lehet, akinek mondja magát: Fico legfőbb ellenfele és a váltópárt vezetője.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.