Előremenekül az SaS, az ellenzék élére állna

Az elmúlt két hétben az SaS csendesen bemutatta a jövőbeni kormányprogramját és a többi pártnak is felkínálta az ötleteket. A liberálisok így próbálják a választók eszébe juttatni, hogy valós alternatívát jelentenek.

Új vezetővel

A Szabadság és Szolidaritás nehéz időszakon jutott túl az elmúlt időszakban. A párt kétszer is megbuktatta a kormányt, imázsváltáson esett át, egy időben – meglehetősen sikertelenül – a fiatalosabban hangzó Saska elnevezést részesítették előnyben. Még nagyobb változásnak számított, hogy a SaS alapító elnöke és legismertebb tagja, Richard Sulík is két lépésben kivonult a párt vezetéséből.

Sulík már évek óta kereste az utódját, tizenöt évnyi elnökösködés után nem szórakoztatta a politika. A párt vezetését először Ivan Korčoknak, az SaS által megbízott külügyminiszternek ajánlotta fel, de Korčok hónapokig mérlegelt, majd elutasította az ajánlatot, hogy először közös ellenzéki elnökjelöltként tűnjön fel, majd belépjen a PS-be, külügyi szakértőként. Sulík és a párttagság végül Branislav Gröhlingbe fektette a bizalmát, aki csaknem egy éve, tavaly márciustól irányítja a pártot. Gröhling külsőleg hasonlít az elődjére, kopasz és szemüveges, de a vezetési stílusa más: tartózkodik a bombasztikus ötletektől és sokkal jobban alkalmazkodik a partnereihez is. A múltját tekintve viszont klasszikus reneszánsz ember: fodrászszalon-hálózatot vezetett, mielőtt belépett a politikába, imázsszakértő, majd rábízták az iskolaügyet és iskolaügyi miniszterként is ténykedett az előző választási ciklusban.

Sulík eközben teljesen kivonult az SaS igazgatásából: szeptemberben feladta a parlamenti képviselői mandátumát és másik hobbit talált magának, szakács-bloggerré vált. Elmondása szerint a politikában már egyáltalán nem lelte örömét és bár elvben megvan a lehetősége arra, hogy visszatérjen a párt vezetésébe, nem biztos, hogy élni fog ezzel.

A kisebbik partner

Az SaS alapvető problémája, hogy viszonylag nehezen lehet megkülönböztetni a PS-től. Pedig bár mind a két párt liberális, az alapvető célkitűzéseik között vannak különbségek: az SaS a vállalkozók érdekeit, az állampolgárok ügyeibe keveset beleszóló minimális államot tartja ideálisnak, a PS szociálisabb és a kultúrharcot is nyíltan felvállalja. Az új vezetés problémáit súlyosbította, hogy míg korábban Sulíkkal és az egyéni akcióival is viszonylag könnyen azonosítani lehetett a pártot, nem maradt sok országosan ismert és elismert politikusa.

A legtöbb felmérés szerint a progresszívok sikeresebbek, sőt, rendszeresen akadnak olyan közvélemény-kutatások, melyek szerint a SaS támogatottsága inkább az öt százalékos választási küszöbhöz közelít, miközben a párt támogatottsága az előző kormány idején inkább a tíz százalék környékén stabilizálódott.

Egy esetleges idő előtti választáson a SaS-nak tehát van vesztenivalója: a PS elszívhatja a szimpatizánsai egy részét és mindenképp a kisebb koalíciós partner szerepébe kényszerül, amelynek az egyetlen feladata, hogy engedelmesen koalíciót kössön Michal Šimečka progresszívjeivel. Minél kevésbé látszanak a párt egyéni kezdeményezései, annál kevésbe lesznek aktívak a szavazói is.

Kommunikációs roham

Az SaS februárban az átlagos választók számára némileg észrevétlenül, de mégis teljes kampányüzemmódra váltott. Egymást érik a párt sajtótájékoztatói, csak szerdán két témában is nyilatkozott az SaS. Az önbizalmat és a taktika átgondoltságát mutatja, hogy a párt február közepén bejelentette, nekifog egy alternatív kormányprogram megírásának és a dokumentumot fel is kínálja két partnere, a PS és a KDH számára. Az SaS ezzel jelezné, hogy készen állnak a hatalom átvételére.

Branislav Gröhling pártelnök szerint a feladat adott: el kell érniük, hogy az ellenzék felkészülten induljon neki az előrehozott választásnak. Mint korábban utaltunk rá, az SaS számára ez az összefoglalás megvalósulásától függetlenül is létkérdés – a pártnak meg kell ugrania az öt százalékos küszöböt és szükséges, hogy a választói észrevegyék.

Míg a PS és a KDH tartózkodóan reagált a javaslatra, az SaS elkezdett dolgozni. A párt bemutatta a gazdaság, az igazságügy, az egészségügy és az iskolaügy terén szorgalmazott elképzeléseit. Kiemelten foglalkozna az egyedülálló szülőkkel, síkra szállt a 13. havi nyugdíj ellen.

Az egyszülős családokra kihegyezett kampánytól választókat is várnak – a párt becslései szerint csaknem 900 ezren élnek hasonkló szerkezetű családokban, miközben keveset foglalkoznak a problémáikkal. A párt az egyéni vállalkozókat is támogatná, csökkentené az üzemanyagok jövedéki adóját és hatékonyabban költené el a roma közösségek felzárkóztatására elkülönített pénzforrásokat is. Kérdéses, hogy az aktivitás mire lesz elég a jövőre nézve, az új elnökség mindenesetre el akarja kerülni, hogy felkészületlenül érje a kormánykoalíció teljes bedőlése.