A Jobbik határon túli zakója

A párt csupán 2,3%-ot szerzett, ami még annál is jóval gyengébb, amit a közvélemény-kutatók mértek neki a határokon túl a választások előtt (Romániában 4, Szlovákiában 11, Szerbiában 13 százalékot a magyarországi pártpreferenciával rendelkező magyarok körében). A balközép koalíció még ennyit sem fogott: de ebben nincs semmi meglepő: se komolyabb tábora, sem kampánya nem volt az országhatárokon túl.

Az eredménynek megvannak a technikai okai is: itt elsősorban a Fidesz mobilizációs ügyességére gondolok, saját szavazóit sikeresen tudta elvinni az urnákhoz. Az is szerepet játszott, hogy a határon túli végeredményben a romániai magyarok szavazatai domináltak, és a fentiek alapján a Jobbiknak ott valóban nincs jelentős tábora.

De nem technikai részletkérdéseken múlt a dolog, hanem főleg azon, hogy a szélsőjobbnak ma a határon túli közösségekben tényleg nincs valós tömegbázisa. A Fidesz ugyanis elég nemzeti és konzervatív ahhoz, hogy felszívja a határon túli magyarok jobbszélének szimpátiáját, a Jobbiknak pedig csak morzsák maradnak. Ilyen szempontból a Fidesz határon túli szerepvállalása mérsékelő végeredményű: leblokkolja a szélsőségeseket, miközben saját maga egy erős, szimbolikus jelenlét mellett a szomszéd országokkal fennálló status quo megtartására törekszik.

Minden felmérés azt mutatja: a szlovákiai magyarokat elsősorban a gazdasági, a megélhetési kérdések érdeklik. Ezeket követik másodsorban a kisebbségi léthez kapcsolódó gyakorlati problémák – magyar nyelvű oktatás és intézményrendszer, nyelvhasználat/kétnyelvűség. A „nemzeti sorskérdések”, azaz az általam szimbolikusnak aposztrofált ügyek csak egy kisebb csoportot érdekelnek. Ők elsősorban az MKP jobbszélét, másodsorban a tőlük is jobbra álló pártnélküliek csoportját alkotják. Ebben nincs semmi meglepő: az MKP a Fideszhez hasonlóan magába integrálja a jobbszél lehető legnagyobb részét – szimbolikus témák felvállalásával, a nemzeti radikálisok szóhasználatának részleges másolásával, a mérsékelt jobbközép konzervativizmus és a radikális nemzeti retorika közös halmazának keresésével. És ahogy Magyarországon, itt is vannak olyanok, akik ennél is jobbra állnak, de az ő számuk ma nem jelentős. A jövőben persze ez változhat: ahogy a Jobbik egyre inkább középre húzódik a fideszes tábor megcsapolása reményében, úgy a határon túli szavazók számára is vonzóbbá válik. De fontos látni, hogy ebben az esetben sem a határon túliak radikalizálódásáról, hanem a Jobbik tompulásáról, mérsékeltebbé válásáról beszélhetünk majd. Igen, a határon túli magyarok elsöprő többsége jobbra szavazott, ahogy legközelebb is oda fog: de nem arra a jobbra, amelyik más etnikumok ellen uszít. Ez pedig egyértelműen pozitív jel közösségeink hosszú távú önképének szempontjából.