A jemeni fejtörő

z egyik párizsi merénylő azt mondta, az al-Kaida jemeni szárnyához tartozik. Most pedig a teljes összeomlásról szóló hírek érkeznek Jemenből. Az Arab-félsziget délnyugati csücskén elterülő ország hosszú ideje instabil zóna, belső ellentétek és az államszervezet integrálatlansága is jellemzi. Az ország csak 1990-ben jött létre Észak és Dél-Jemen egyesülésével, Ali Abdullah Száleh elnökségével. Száleh 1978 óta vezette Észak- Jement, majd az egyesülés után 2012-ig megszakítás nélkül Jement is, de nem sikerült szilárd államszervezetet kiépítenie és biztonságos országot létrehoznia.  Száleh hatalmának 2012-ben, az arab tavasz nyomán elinduló tüntetéshullám vetett véget, végül önként távozott, átadva a hatalmat helyettesének, Abd Rabbuh Manszúr Hadinak. A rendszer tehát Száleh távozása után is erős kontinuitást mutatott a kormányzás korábbi módjával (és sikertelenségével). Jement a legkülönbözőbb erők feszítik. A legnagyobb kihívást az északi síita húszi lázadók jelentik, ők foglalták most el a fővárost, lemondásra kényszerítve a kormányzatot, és egyes források szerint az államfő is lemondott.  A húszi felkelők 2004 óta aktívak és a lakosság mintegy 40%-át kitevő, elsősorban az északi részen elő síita kisebbség érdekeit képviselik (a többség szunnita), a szintén síita Irán támogatását is élvezik. Vele szemben a 2007-ben aktivizálódott Dél-jemeni Mozgalom a déli, szunnita régiók függetlenségét vagy legalább autonómiáját célozta meg. És mindkettő mozgalommal szemben ott van az al-Kaida jemeni szárnya, amely most a déli partvidék komoly részét uralja, és egyfajta szunnita kalifátus létrehozása a célja. A kormányzathoz hű „szálehista” milíciák hatalma a déli országrész egyes régióira korlátozódik, miközben a főváros, Szanaa mélyen a síita terület közepén van (így foglalhatták el oly könnyen a húszik).  Amerika évek óta jelen van az országban, elsősorban dróntámadásokkal segítette az egyébként nyugati orientációjú kormányt. Jemen az al-Kaida elleni harc egyik fő terepe lett, szárazföldi csapatok bevetése azonban eddig nem merült fel. Jemen ilyen formán túlmutat a szokásos, közhelyes kommentárokon. A kialakult helyzet nem a nyugati beavatkozásoknak köszönhető (már nem beszélve a gyarmatosítás örökségéről). Bármilyen amerikai katonai jelenlét a kormányzat támogatását élvezi, ezek egyébként válaszlépések voltak a jemeni al- Kaida első támadásaira.  Mi akkor a követendő stratégia? A nyugati jelenlét fokozása, vagy hagyni az eseményeket folyni a saját medrükben – miközben Jemen már Párizsban kopogtat? Mi a terrorizmus elleni fellépés helyes útja 2015-ben? A következő hetekben ezekre a kérdésekre kell válaszokat keresni, míg a világ figyelme átmenetileg az egyébként általában háttérbe szoruló Jemenre irányul.