A hullámlovaglás titka

Csak egy perce tegyük félre szokásos pesszimista látásmódunkat, és ismerjük el: Szlovákia napjainkban a fénykorát éli – legalábbis gazdasági szempontból. Az Európai Unió leggyorsabban növekvő országaként egy év leforgása alatt több mint 6 százalékos reálbér-növekedést produkáltunk, az ország nyugati fele már munkaerőhiánnyal küszködik, továbbá simán teljesítettük az euróbevezetés szigorú feltételeit. Történik mindez erős ellenszélben, hiszen a gazdaság vérét jelentő kőolaj ára soha nem tapasztalt magasságba szökkent, a világ két motorja, az Európai Unió és az Egyesült Államok pedig recesszióhoz közeli, alig 1 százalékos növekedést produkál. Persze, a tavalyi egyszeri, 10 százalék feletti gazdasági növekményünk nem ismételhető meg többé, ami már csak azért sem baj, mert ez a hihetetlen mutató részben a 2007 végi óriási volumenű cigarettafelvásárlásnak köszönhető. Vagyis ne füstölögjünk, ha idén már csak 7, jövőre pedig 6 százalékot meghaladó lesz az idevágó mutatónk. Prognózisok szerint az ország a jelenlegi adottságait kiaknázva mintegy 2010-ig tudja meglovagolni a növekedés hullámát: ez idő alatt az egy főre jutó vásárlóerőt tekintve Magyarországot biztosan lehagyva megelőzzük az unió első „régi” tagját, Portugáliát is.

Összességében ennyire futja a Dzurinda-kormány által 2004-ben elindított reformok erejéből, ami tiszteletre méltó teljesítmény. Ám a jó gazda akkor tartalékol, akkor gondol a szűkösebb napokra, amikor tele a magtár. Vagyis, Fico kabinetjének most kellene begyújtania a gazdasági rakéta második fokozatát, ami konkrétan a tudásintenzív beruházások támogatásában, az oktatásra, tudományra és kutatásra fordítandó jóval nagyobb anyagi erőfeszítésekben nyilvánulhatna meg. Nos, úgy tűnik, a siker hullámát eddig ügyesen meglovagoló Ficóék mintha eszméltek volna. A kormány éppen tegnap vitatta meg a Szlovákia 21 elnevezésű modernizációs programot, ami többek között szintén a tudományra, a felsőfokú oktatás nagyobb támogatására helyezi a hangsúlyt. Persze, minden azon múlik, mi valósul meg az elképzelésekből. Mert jelenleg az a helyzet, hogy a jólét alappillérét jelentő gazdasági szereplők inkább büntetést, mint támogatást várhatnak az államtól. Az euró bevezetése ürügyén például börtönbüntetéssel fenyegetik az árat emelő boltosokat, kriminalizálva a kiskereskedelem szereplőit. A bérekre rakódó járulékok nagysága terén pedig még az ezer sebből vérző Magyarországot is megelőzzük, vagyis hosszabb távon, pláne a munkanélküliek nagy számának elapadása után e téren is lépni kell. Nem véletlen, hogy a bérérzékeny textilipari társaságok már sorra távoznak az országból. Ha Fico és csapata valóban jó hullámlovas, akkor fokozatosan felhagy az egyre kisebb tapsot kiváltó vállalkozásostorozó kirohanásaival, és inkább átnyergel a tudásigényes ágazatok és az ezekhez kötődő iskolák, szellemi műhelyek támogatására. Ezzel egyrészt lendületben tartják Szlovákia motorját, és ami igazán fontos számukra, 2010-ben a Smer a választások szinte biztos győztesévé válik. Ez utóbbi kevésbé dobogtatja meg szívünket, de hát aki hullámlovagol, az összefröcsköli a környezetét.