A határon átlesve készülünk az Unióba

Átok ez, vagy áldás? – vetődik fel bennünk, figyelve a magyarországi uniós kampányt. Míg ugyanis nálunk a nagy felkészítés teljesen jellegtelen, addig az ottani elektronikus médiából naponta tudhatunk meg érdekes információkat a készülő új világról. Az unióban sok minden közös lesz, így örülhetünk, hogy legalább a magyarországi forrásokból értesülünk róluk. Mert az információ kincs és legalább egyszer előnyünkre válik, hogy két ország közt igyekszünk evickélni. Aki azonban egy kicsit a mélyére néz a dolgoknak, nem túl boldog. Az unió főként lehetőségeket teremt, aki viszont erre nem készül fel, az képtelen lesz élni velük. A magyarországi felkészülést látva hamar nyilvánvalóvá válik előttünk a lemaradásunk, és ez bizony egy-két éven belül csúnyán visszaüt. Ennél már csak az rosszabb, amikor a hazai illetékesek az eddigi belföldi módszereiket igyekeznek brüsszeli ruhába bújtatni. Az EU ugyanis sokszor csak kereteket szab, amelyeket a tagországok töltenek meg tartalommal. A szabadság azonban a szlovák illetékeseknek általában azt jelenti, hogy az eddigi lobbiérdekeiket igyekeznek beépíteni az uniós programokba. Ennek felismerésére nem kell nagy tudomány, elég leszedni az internetről az egy-egy uniós témában Magyarországon, illetve nálunk készült anyagokat és azonnal eldönthetjük, ki mekkora részt kíván juttatni saját lakosságának a brüsszeli csomagból.

Közben pedig szinte naponta tudunk meglepetést produkálni az uniós hivatalnokok számára. A héten az Európai Szociális Alap egyik vezetője döbbent meg azon, miért figyeli nálunk külön apparátus, nehogy valamelyik jogszabályban megjelenjen a másság védelme. A Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) ugyanis még a munkatörvénykönyv módosításából is gondosan kihúzatta a szexuális orientáltság miatti munkahelyi diszkrimináció tilalmát. Ezzel ugyan a munkajog terén egzotikus országgá válunk, egyelőre azonban nem ez a legnagyobb gondunk. Azzal is sikerült meglepnünk a brüsszeli hivatalnokokat, hogy nemcsak a munkanélküliség magas nálunk, hanem abban is a rekorderek vagyunk, hogy a munkaképes lakosság alig fele dolgozik. Az illető hölgy azzal próbált vigasztalni bennünket, hogy Finnország és ĺrország a belépés után hatalmas képzési programokkal ért el minőségi változást, ez pedig nekünk is megadatik. Úgy látszik, vendéglátói kegyesek voltak hozzá és végül megkímélték az uniós források felhasználására vonatkozó legújabb szlovák stratégia ismertetésétől. Tekintve, hogy a kormány egy ideje minden uniós forrást a közlekedési infrastruktúra fejlesztésére próbál átcsoportosítani, az új stratégiát nyugodtan jellemezhetjük azzal a jelszóval, hogy „autópálya kell nekünk, nem pedig ész”.

De azért lássuk a pozitív fejleményeket is. Megkezdődött két egykori, magas beosztású privatizációs lókötő pere. Nekik sok minden van a rovásukon, de ha legalább egyetlen cég miatt felelősségre sikerül őket vonni, már az is jó érzés lesz. A kereszténydemokrata igazságügy-miniszter a héten rövid szünetet tartott a melegek üldözésében és a vállalkozóknak megígérte, hogy törvényt terjeszt be a cégnyilvántartásról. Ez olyan, napjainkban hihetetlen következménnyel jár majd, hogy a mostani, több hónapos reménytelen ügyintézés helyett a változásokat öt napon belül bejegyzik. Az illetékesek előre figyelmeztetnek mindenkit, hogy az új rendszerben nem ellenőrzik az adatok hitelességét, így az üzleti partnerek ellenőrzésére más csatornákat is fel kell használni. A hazai viszonyok ismeretében egyébként nem úgy tűnik, hogy a cégjegyzék kivonata valamiféle különleges garanciát jelentene. Az igazságügyi minisztérium legújabb felbuzdulása a már évek óta nem működő cégek hivatali úton tervezett felszámolására is kiterjed majd, ígéretük szerint ezzel újabb veszélyes elemet iktatva ki a hazai vállalkozói dzsungelből.

A jónak nevezhető hírek sorát a héten az a statisztikai jelentés zárta, amely szerint a januári ársokk elmaradt a várttól. Főként azért, mert a központi emelések kevésbé gyűrűztek be a többi árba. Ez főként az élelmiszerre vonatkozik, itt az árak idén csak 2 százalékkal emelkedtek. Ez egyébként még a tavalyi hasonló értéknél is kevesebb. Bár a közüzemi számlák fizetésekor még mindig üzengethetnékünk támad különféle helyekre, annyit azért vegyünk észre, hogy a banki elemzők az idei inflációt a tervezett alsó határ környékére várják. Ez pedig mégiscsak jobb, mintha a pénzromlás értéke a kétszámjegyű határt ostromolná.