A hatalomnak hatalma van...

A Hospodárske noviny napilap egyik szerkesztője, aki nem keveset tett azért, hogy a katonai titkosoknál zajló gazemberségek napvilágot lássanak, azt nyilatkozta, hogy a titkosszolgálat két embere meglátogatta őt. Nem simán megkeresés, netán kihallgatás volt. Azzal minden magunkfajta firkász tisztában van, hogy néha állami szervek vagy kimondottan bűnüldöző szervek kérdéseire kell válaszolni. A kihallgatás során az egyik tiszt – az újságíró állítása szerint – megkérdezte a kolleginát, vajon családanyaként értelmes dolognak tartja-e, hogy a titkosszolgálatok ügyeiben kutakodjon. Ez az a pont, ahol egy demokráciában azt kell mondani, vége van a világnak.

Ugyanis az egyik állami erőszakszervezet embere nem kérdéseket tett fel, nem felderített, hanem simán és egyszerűen fenyegetett. Fenyegetett, mert ez a kérdésfeltevés inszinuáló, ez a kérdésfeltevés nem az igazság kiderítésére vonatkozott. A finom, áthallásos módszerek egyike ez, amit emberi nyelvre lefordítva nagyjából a következő módon lehet értelmezni: ha nem hagyod abba, a családodnak baja történhet. Persze, lehet, hogy csak paranoia a kommentátor részéről, de hát a „hatalomnak füle van / fülel, s lefülel vele”, írja Ratkó, meg azt is, hogy „a hatalomnak fegyvere van / mi mást tehetne, lő vele”, s folytathatnánk. Ilyen kérdést demokratikus ország bűnüldöző szerve egyszerűen nem tehet fel, s ha felteszi, akkor már a másik oldalra sorolható be, azok közé, akiket bűnüldözni kell(ene).

A hatalom nagyon érdekes értelmezését látjuk Miloš Zeman cseh államfőnél is. Először is, a cseh alkotmány félreértelmezése az az állítás, mely szerint a kormányfő lemondása a teljes kormány lemondásával jár (ilyen passzus expressis verbis a szlovák alkotmányban szerepel). De lelkük rajta, ment az egész Nečas-kormány – sose állítottuk, hogy nem érdemelte meg. A lehetséges megoldások közül Zeman a hivatalnokkormányt választotta – nevezte szakértőinek is, de ilyen nincs, a kormány politikai testület, még akkor is, ha minden minisztérium élén az adott szakterület egyetemi oktatást garantáló professzora áll. Az úgymond szakértői hivatalnokkormány még csak hivatalnokkormány sem lesz, mert majdnem az összes minisztere párthoz köthető, ami sem Fischer, sem Tošovský korábbi kormányára nem volt érvényes. De ami a legrosszabb: Zeman a parlamenti (tehát választásokon legitimitást szerzett) pártok egyikével sem egyeztetett. Lehet, hogy hivatalnokkormánya nem kap bizalmat a törvényhozásban. Akkor majd az elnök egyszerűen szélnek ereszti az alsóházat, mert megteheti.

Havel élete végéig igyekezett demokrata maradni, Tošovský kormányának munkájába nem szólt bele (azt a kormányt 120 képviselő támogatta a 200 tagú parlamentben). Klaus egocentrizmusból nagydoktorit szerezhetne, de Fischer kormányát nem feltétlenül igazgatta (Fischer több mint 150 szavazatot kapott az alsóházban). Most megjelent Zeman, és téesz-elnöki attitűddel kinevezte a kormányt, a kormányfőt és magasról tesz rá, hogy az alsóház támogatja-e. Igaz, megteheti.

Ugye „a hatalomnak hatalma van / s él, ha visszaél vele”.