A halott mobiltelefon

Rácz néni egy isten háta mögötti kelet-szlovákiai faluban lakik, ahol hosszú évtizedek óta alig történik valami, és ő még így is inkább csendes szemlélője, mint szereplője az eseményeknek. Egyetlen fia, Sanyi, Kassán él, nagyon elfoglalt, egy ideje Alexnek hívatja magát, és egyre ritkábban látogat haza. A kapcsolat ápolása végett néhány hete egy menő mobiltelefonnal lepte meg a mamát.

A külső szemlélőnek azonnal úgy tűnhet, hogy Rácz néninek egyáltalán semmi szüksége mobiltelefonra, hiszen évtizedek óta leggyakrabban kiabálás útján kommunikál közvetlen környezetével, a falu hét kilométeres körzetén kívül pedig kevés embert ismer. Ráadásul közelebb van már a százhoz, mint a hatvanhoz, ezért nehezen feltételezhető róla, hogy kártyát vegyen és bankautomatában töltse fel a telefont, esetleg wapoljon vagy fényképezzen az ultramodern készülékkel.

Az első ilyen próbálkozás alkalmával tájékoztatták a mobilis távbeszélés költségeiről, minek hatására a kis készüléket gyorsan felrakta a szekrény tetejére, a karácsonyra kapott CD-lejátszó és az elektromos masszírozó mellé. Sanyi tehát, ahogy a leány a népmesében, hozott is, meg nem is ajándékot. A kis szímensz egy hétig meg-megcsörrent, aztán lassacskán éhen halt. Az akku feltöltésének mikéntjét ugyanis nem volt ideje elmagyaráznia édesanyjának, csak annyit mondott, hogy a használati utasításban mindent megtalál, és hogy azt „szellemi fogyatékosoknak írták”, könnyen eligazodik rajta a mama. Csak azt felejtette el, hogy a mama se szlovákul, se csehül nem tud, és egyébként is félne beledugni a készülékbe valami drótot. Ráadásul Rácz néni olyan rövidlátó, hogy néha percekig keresi a saját orrát, és ha végre-valahára megtalálja, akkor sem telik benne túl nagy öröme....