A gyerek nem tudományos probléma

Az egyik például azt írja, hogy a tej allergiát okoz, az ő gyerekének is azért fájt a hasa. Tehát tilos a tej. De nemcsak az ő gyerekének, hanem mindegyiknek! Később ugyanabban a lapban egy orvosnő a gyermekkori tejfogyasztás szükségességét taglalja.
Persze nem biztos, hogy mindenki olvassa az összes számot. Ha valaki például csak a „tilos a tej” cikket olvasta, akkor azt hiheti, ez a legújabb tudományos felfedezés.

Ha csak az orvossal készült interjút olvasta, akkor meg azt, hogy „tej nélkül nincs élet”. Ha mindkettőt olvasta, akkor esetleg kétségbeesik: hogy is van azzal a tejjel?! A mai szülők egy része ilyenkor nekiesik az internetnek, ahol valószínűleg találkozik tejet propagáló, de ugyanúgy tejet ellenző nézetekkel is (a „tej” bármely más témával helyettesíthető).

Vagyis nem lesz okosabb. Mit csináljak, kérdezi végül kétségbeesve. Kinek van igaza? Hát, én azt mondom, kedves ifjú anyatárs, hogy neked. Te ismered a legjobban a gyerekedet. Kevesebbet stresszelj, és jobban bízzál magadban. Gondolkodj a saját eszeddel, és ne dőlj be az épp aktuális propagandának.

Pláne annak, amely csakis az újságíró saját tapasztalatára épül. Ha nem tudsz szoptatni, pedig rettenetesen akarsz, mindent megtettél érte, és mégsem megy, ne gondold, hogy rossz anya vagy. Ha természetesen akartál szülni, de mégis császár lett belőle, ne gondold, hogy erről te tehetsz, és ettől rosszabb anya, csökkentett minőségű nő vagy, ahogyan azt nem egy cikk sugallja. Ha a gyereked még nem ül bilire abban a korban, mint az újságírónőé, ne pánikolj, ha az övé sem ülne, akkor arról írna, milyen jó, ha a gyerek később ül bilire. És főleg ne kezeld úgy a gyerekedet, mintha tudományos probléma lenne. A sok információgyűjtés, a „resers” helyett inkább őt magát figyeld.

Egy barátom, akinek felnőtt gyerekei vannak, különböző korúak társaságában részt vett egy közösségi hétvégén. Amikor kiderült róla, hogy nagy tudású ember, a fiatal apák megkérték, ossza meg velük a nevelési tapasztalatait. Te hogyan oldottad meg ezt meg azt a helyzetet? Mit csináltál, amikor a gyereked így meg úgy viselkedett? Ő elmondta.

Erre megkérdezték, honnan tudta, hogy az a helyes. Csak úgy gondoltam, válaszolta.

De honnan tudtad? Biztos voltál benne, vagy csak úgy gondoltad?

Melyik nevelési elméletre támaszkodtál? Hogyan tudtál dönteni?