A Fidesz a nevető harmadik

Az ellenzéknek kedvez, a kormánypártoknak árt, hogy a koalíciós pártok nem tudtak közös köztársaságielnök-jelöltet állítani; a kialakult helyzet hatással lesz a jövő évi választásokra, de a kampányra is – vélik a politológusok. A kisebbik koalíciós párt, az SZDSZ bejelentette: sem az MSZP jelöltjét, Szili Katalint, sem az ellenzékét, Sólyom Lászlót nem támogatja, és egyikre sem szavaz. Ez a politológusok szerint az ellenzéki Sólyom László megválasztásának kedvez a harmadik szavazási körben.

Lakner Zoltán szerint „a jobboldal a nevető harmadik” kifejezés nagyon pontosan leírja a helyzetet, hiszen parlamenti kisebbségből köztársasági elnököt választani „nagyon komoly politikai teljesítménynek számítana”. Ez „nyilván a Fidesz iránti szimpátiát erősítené, mert azt mutatja, hogy ők tudnak politizálni”, az MSZP-t pedig, amelyik többségből képtelen a saját jelöltjét erre a posztra juttatni, „cselekvőképtelen pártként fogják sokan érzékelni”, és a pártnak „hónapjai mennek rá, hogy visszakapaszkodjon” – mondta.

Csizmadia Ervin azt mondta: bekövetkezhet, hogy a vita következményeként az SZDSZ jövőre nem kerül be a parlamentbe, illetve még inkább redukálódik a pártok száma, és „csak két nagy párt marad állva”.

Egy másik forgatókönyv pedig az lehet, hogy a két koalíciós párt az elnökválasztás után igyekszik minden eszközzel lecsillapítani a feszültségeket és visszatérnek a normális kormányzati mederbe: „mindent megtesznek, hogy a feszültségeket csillapítsák, hacsak nem akarják elveszíteni a 2006-os választásokat”.

Kéri László nem tartja jó stratégiának a kisebbik koalíciós párt kitartását, amely szerinte abban reménykedik, hogy a következő választásokon ezt a választók honorálni fogják. Ebben bízni – mint mondta – „politikai botorság”, hiszen még majdnem egy év van a választásokig és „a választó emlékezete rendkívül rövid”.

Az MSZP-ben úgy fogják értékelni, hogy az SZDSZ miatt buktak, és ez egy olyan mély seb lesz, amit nem tudnak a következő egy év alatt begyógyítani, és a kampányban is egymás ellen fognak harcolni – mondta. Hozzátette: a Fidesz eközben a „nevető harmadikként” azon örülhet, hogy a két párt elintézi neki, hogy megnyerjék a 2006-os választást anélkül, hogy bármit tenniük kellene.

Lengyel László azt mondta: ha Sólyom László nyer, akkor a 2006-os országgyűlési választásokon a jobboldal akár kétharmados parlamenti többséget is szerezhet, míg „a baloldalnak vége”.

„Ez az ügy most így, 2005 júniusában csak megpecsételi a sorsukat. Eddig is vesztésre álltak, de akár ki se menjenek; nem érdemes elindulniuk a választásokon. Az a kérdés, hogy a kétharmadot meg tudják-e akadályozni.” Mint mondta, a jelenlegi helyzet „eleve lehetetlenné teszi” a liberálisok és a szocialisták közötti pozitív együttműködést. A szocialistáknak pedig „a liberálisok nélkül esélyük sincs semmilyen győzelemre. Ez a baloldal szétesését jelenti” – mondta.

Az SZDSZ 2006-os parlamentbe kerülésének szempontjából pedig azt tartaná legjobbnak, ha a párt most kilépne a koalícióból; bár, mint mondta, az is „kifejezetten jó” egy évvel a választások előtt, ha partnerük zárja ki őket.

Ha azonban Szilit mégis megválasztanák az SZDSZ „megtörésével” vagy nyilvános megaláztatásával, az az SZDSZ kiesését jelentené a parlamentből – mondta.

„Ez egy annyira egyértelmű és világos dolog, hogy ez az ő kiesésüket jelenti, ha engednek, hogy nem is értem, miért gondolja valaki, hogy engedhetnek” – tette hozzá.

Kiemelte, hogy Gyurcsány Ferenc kormányfőnek is van felelőssége a megegyezés hiányában, aki elmulasztott megfelelő alternatívát kínálni, s így „most már a politikai jövőjét erre föltette. Ha most sikertelenség lesz, akkor az első, aki ebben elhullik, az persze Hiller István (MSZP-elnök), de a második helyen Gyurcsány Ferenc van”.

„Ezt ő nagy valószínűséggel decemberben még jól elintézte volna, tehát ezért hibáztatom; decemberben még mindenki bízott benne, és ez a párt bárkit megszavazott volna Gyurcsány Ferenc kedvéért” – mondta Lengyel László, aki azonban nem zárta ki, hogy a kormányfő az utolsó pillanatban előáll egy megfelelő jelölttel, „akarattal nekivezeti a pártját a falnak, hogy utána aztán megmentse”.

Kéri László felvetette: Szili Katalin akkor is államfő lehetne – legalább fél évig – ha nem sikerül most köztársasági elnököt választani, hiszen az alkotmányos rend az, hogy ha sikertelen az államfőválasztás, akkor újrakezdődik a választási folyamat, és addig az országgyűlés elnöke gyakorolja a köztársasági elnöki jogokat. Ha így lenne, akkor szerinte „mindenki úgy lesz vele: Szili Katalin már beletanult, beleszokott az államfői teendőkbe, akkor hadd csinálja”.

Magyarország államfői 1919 óta

Magyarországon az I. világháborút követően 1918. november 16-án kikiáltották a népköztársaságot, s az állami főhatalmat 1919 elejéig a Károlyi Mihály miniszterelnök alatti népkormány gyakorolta. Amikor Károlyi 1919. január 11-én lemondott, a Nemzeti Tanács köztársasági elnöki minőségben ideiglenes államfői hatáskörrel ruházta fel. Ettől kezdve az államfői jogok gyakorlása általában egy személyhez köthető (eltekintve az 1919. augusztus 1-1920. március 1., valamint az 1944. december 21-1946. február 1. közötti időszaktól), még ha a tisztségek elnevezése különbözött is. Magyarország államfői: 1919. január 11-1919. március 21: gr. Károlyi Mihály (ideiglenes köztársasági elnök). 1919. március 21-1919. augusztus 1.: Garbai Sándor (a Forradalmi Kormányzótanács és a Szövetséges Központi Intéző Bizottság elnökeke). 1920. március 1-1944. október 16.: Horthy Miklós (kormányzó). 1944. október 16-1945.: Szálasi Ferenc („nemzetvezető”). 1946. február 1-1948. augusztus 3.: Tildy Zoltán (köztársasági elnök). 1948. augusztus 3-1949. augusztus 23.: Szakasits Árpád (köztársasági elnök). 1949. augusztus 23-1950. április 24.: Szakasits Árpád (az Elnöki Tanács elnöke). 1950. május 8-1952. augusztus 14.: Rónai Sándor (az Elnöki Tanács elnöke). 1952. augusztus 14-1967. április 14.: Dobi István (az Elnöki Tanács elnöke). 1967. április 14-1987. június 25.: Losonczi Pál (az Elnöki Tanács elnöke). 1987. június 25-1988. június 29. - Németh Károly (az Elnöki Tanács elnöke) 1988. június 29-1989. október 23.: Straub F. Brunó (az Elnöki Tanács elnöke). 1989. október 23-1990. május 2.: Szűrös Mátyás (ideiglenes köztársasági elnök). 1990. május 2-1990. augusztus 3.: Göncz Árpád (ideiglenes köztársasági elnök); 1990. augusztus 3-2000. augusztus 3. köztársasági elnök. 2000. augusztus 4. óta Mádl Ferenc (köztársasági elnök).