A falu tűréshatára

Rossz fényt vetne a kormányzó garnitúrára, ha módosítania kellene a 2002. évi költségvetést. Érthető tehát, hogy a pénzügyminiszterrel az élen ott próbálnak faragni a tervezett kiadásokon, ahol csak lehet. Az agrárönkormányzatok máris tiltakoznak a kilátásba helyezett – de jóvá még nem hagyott – megszorító intézkedések ellen. A minap nyilatkozatban közölték: ha a kormány valóban tovább kurtítja a mezőgazdaság részére az idén már eleve alaposan lefaragott támogatásokat, akkor valószínűleg nagyszabású tiltakozó akciókat szerveznek.

Hamarosan kiderül, megijed-e a kormány a nyilatkozat szövegétől. A pénzügyminiszter csütörtökön terjeszti a kormány elé a tárca költségvetés-megszorító javaslatait, és – ha minden tervszerűen alakul – a kabinet ezen a napon dönt a gázművek eladásából származó milliárdok elosztásáról is. Mivel minden épeszű politikus és gazdasági szakember óv attól, hogy az elengedhetetlen reformok finanszírozása helyett ezek a milliárdok gazdasági tűzoltásra forgácsolódjanak szét, a mezőgazdaság is aligha számolhat azzal, hogy további támogatáscsökkentés nélkül vészeli át a kilátásba helyezett megszorító intézkedéseket. Kérdés azonban, mekkora a földművelők tűréshatára, hiszen a mezőgazdaság hazai forrásokból történő támogatása tavaly az EU-tagállamok támogatási szintjének mindössze 15 százalékát tette ki, miközben 1998-ban még a 26 százalékát. Azért is óhatatlanul felmerül a tűréshatár kérdése, mert a rendszerváltás egyik – ha nem a legnagyobb – vesztesének tartott ágazat nemcsak a EU-tagországok mezőgazdaságától szakad le mind nagyobb mértékben, hanem a visegrádi négyek mezőgazdaságától is, jóllehet azok sem élvezik feltétlenül az állam támogatását. A szlovákiai mezőgazdaság és feldolgozóipar ellehetetlenülése pedig már az élelmiszer-behozatal növekedésében is megnyilvánul, csakúgy, mint a 20 milliárdot már meghaladó külkereskedelmi hiányban. Mindez bizonyára megnehezíti a mezőgazdaságról folyó csatlakozási tárgyalássorozatot is. Nem kedvező, hogy növekszik az élelmiszer-behozatal. Jelzi ugyanis, hogy idehaza nem vagyunk képesek versenyképesen (jól és olcsóbban) termelni. Az viszont nagyon rossz, hogy a szlovákiai mezőgazdaságban használt gépek és berendezések 80 százaléka már elavult, és ilyen technikával szinte képtelenség is versenyképesen termelni. A közpénzekről döntőknek talán az ilyen szempontokat se ártana figyelembe venniük, bár nyilvánvaló, hogy a kormány mandátumának lejárta előtt már aligha hoz olyan gazdaságpolitikai intézkedést, amellyel eredményesebben segítetné a mezőgazdaság korszerűsítését.