A falu menekültje

Az ember már nyaralni sem mehet nyugodtan, annyi mindenen lehet idegeskedni. A menekülteket meg Bősre hozzák, ha tetszik, ha nem. Igaz, voltak ott menekültek már korábban is, de ugye az korábban volt. Csak margóra jegyezzük meg, hogy volna itt egy környezetbarát, fenntartható fejlődésű elképzelés a menekültek elhelyezésének problematikáját rendezendő. Nézzük először a dolog lélektani oldalát. Miért tartjuk ellenszenvesnek a menekülteket? Főleg, mert sokan vannak, és mert jönnek, pont felénk. Igaz, hogy nem ide, csak rajtunk keresztül, de ez most mindegy. Ha kevesen jönnének, más lenne a helyzet. Eddig is jöttek, és nem volt semmi pánik. Ha azt mondjuk egy falunak, kaptok kétszáz menekültet, persze hogy furcsán fognak nézni a helyiek. Más lenne a helyzet, ha a falu kapna egy menekült személyt, esetleg kettőt. Egy családot, mert hát ugye a gyerekeket a szüleiktől azért mégsem illene elválasztani, miféle európai hozzáállás lenne az már. Az országba ugye most 500 menekültet hoznának hivatalosan. Az országban ugyanakkor van 2933 falu és 138 város. Minden faluban és városban vannak kihasználatlan középületek, vagyis nem hazudunk nagyot, ha azt írjuk, hogy az önkormányzatok zöme technikailag meg tudná oldali egy-egy menekültcsalád elhelyezését. Arról nem is beszélve, hogy pénzbe ez nem kerülne, hiszen ezért támogatás jár. Nem is félnénk tőlük, mert hát két-három ember ugye az nem sok. Képzeljük tehát el, hogy X faluban elszállásolnak egy menekültcsaládot. Anyuka, apuka, gyerekek. Vagy anyuka és gyerekek. Ő lenne a falu menekültje. Vagy ők. Először furcsán néznének rájuk a helyiek, mert hát furcsán néznek arra is, aki máshonnan költözik oda. Aztán egy idő után már senkit nem érdekelnének. Aztán egy idő után talán elköltöznének, mert ugye nem ide akarnak jönni, hanem Nyugatra. Jó emberek voltak, kár, hogy elmentek – meséljük majd unokáinknak ötven év múlva.