A bűvös tizenhármas

Andrej Danko, az SNS elnöke kezdte a sort, és ő vetette messzebbre a sulykot: a 13. fizetést tenné kötelezővé, minden munkaadó számára. Nem maradhatott le azonban a populista-demagóg vonatról Robert Fico kormányfő sem: ő a bérekről ugyan óvatosabban nyilatkozott, de újra elővette kedvenc témáját, a 13. nyugdíjat.

Igen, ezek azok a javaslatok, amelyekre egy politikusnak nehéz nemet mondani, főleg a térségünkben. A viszonylag gyors gazdasági növekedés és a csökkenő munkanélküliség ellenére még mindig alacsonyak a bérek, főleg, ha megnézzünk az ágazati vagy a regionális bontást is. Az átlag szépen mutat, az tavaly már 900 euró felett járt, viszont a mezőgazdaságban vagy a vendéglátásban még az átlag is bruttó 700 euró alatt van, vagyis az egyszerű munkás alig kapja meg a minimálbért. Ugyanez vonatkozik a szalag mellett dolgozókra. A nyugdíjakból sem lehet nyárra kiköltözni Horvátországba, nem beszélve arról, hogy sok nyugdíjas a gyerekeit vagy az unokáit segíti, ha még marad valami a gyógyszerek kifizetése után.

Fico és Danko javaslatai azonban mégis inkább a pokolba vezető utat jelölik, és még abban is kételkedni lehet, hogy jó szándékkal dobták be a köztudatba ezeket a témákat. A fő cél ugyanis biztosan nem az emberek életminőségének a javítása, hanem egyszerűen csak a szavazatszerzés.

Ha megvalósul, Danko javaslata lenne a károsabb – tömeges elbocsátáshoz vezetne, kisvállalatok ezreit dönthetné be, ha kötelezően 13. fizetést kellene adni –, de életbe lépésére kicsi az esély. Maga Fico is – amellett, hogy megsimogatta Danko fejét – inkább a minimálbér emelését emlegette. A 13. nyugdíj azonban ijesztőbb ötlet, mert nem zárható ki, hogy valamilyen formában meg is valósul – lehet, hogy nem idén, nem is jövőre, de a 2020-as választások felé közeledve, a Smer támogatottságának zuhanása miatt aktuálissá válhat. Miért rossz, demagóg megoldás a 13. nyugdíj, miért lenne jobb esetleg egy magasabb arányú nyugdíjemelés? Tekintsünk el a részletektől, mivel ezek nem ismertek, attól is, hogy van-e rá pénze az államnak, bár ez utóbbi is fontos szempont. Annyit lehet sejteni, hogy mindenkinek járna, nyugdíja nagyságától függetlenül, s egyben az egyéni nyugdíj összege határozná meg. Vagyis 50 százalékos 13. nyugdíj esetén a havi 300 eurós nyugdíj után 150 euró, a 700 eurós esetén viszont 350 euró járna, így nem annak segítene legtöbbet, aki valóban rászorul. A másik hátránya, hogy egy összegben fizetik ki, így az év közben jelentkező kiadások fedezésében nem segít. Ezzel szemben a nyugdíj magasabb emelésével – legalábbis a jelenlegi rendszerben, amikor mindenkinek azonos összeggel emelik – a kisnyugdíjasok arányosan jobban járnak. Ezzel a módszerrel is lehet többet segíteni a nyugdíjasoknak – amit az idei év is mutat: a 2 százalékos, vagyis 8,20 eurós havi emelés – 98,40 euró egy évben – a legtöbb nyugdíjasnak nagyobb segítség, mint a karácsonyi nyugdíj, amit csak a legszegényebbek kapnak meg a legmagasabb, 100 eurós összegben. A 4 százalékos emelés évente már 200 euró pluszt jelentene. Igaz ugyan, hogy a 8 vagy akár 16 eurós havi emelés nem kommunikálható olyan jól, mint a 13. nyugdíj, de a legtöbb nyugdíjasnak többet segítene. Nem beszélve arról, hogy utólag el sem lehet venni, mint ahogyan az a 13. nyugdíjjal már megtörtént a térségünkben.