A blatterizmus válfajai

A sportgazdaság gyakran nem tiszta játszmák és verseny jegyében működik: pénzmosoda, politikai ambíciók melegágya, erőérdekek arénája a maga jól fizetett kis gladiátoraival. A FIFA-t a nyugati kultúrkörben építették fel, ám a korrupció, a velejéig rothadt, erkölcstelen cinizmus egyik csúcsintézményévé tette az emberi gyengeség, hiúság, hatalmi gőg, nyereségvágy, mohóság. Ennek a hazug, megvesztegetett közegnek teljhatalmú ura és ravasz manipulátora Sepp Blatter elnök. Ő és cinkosai fejlesztették idáig a labdarúgás világszervezetét, a hatalom és a pénz totális vonzásának engedve. Erkölcsi értelemben végük van, de Blatter elnöki agóniája sokáig elhúzódhat: jellemző arcátlanságával állna most is a „tisztulás” élére.
Közben a magyaroknak is lett egy kis-Blatterük: ő Gömöri Zsolt, a paralimpiai bizottság vezetője, a „nekem jár” embertípus megtestesítője. Lerongyolódott, fele díjazást érő parasportolók mellé jól fizetett, jutalékbajnok, cégeit a köztestületi működésbe építő vezetői stílus, amelyből éppen annyira kezd elege lenni alul és felül lévőknek egyaránt, mint a nagy FIFA-főnökből. Két ember, két világ, két más nagyságrendű hatalom, ám a gyökerek és a mozgatórugók tökéletesen hasonlóak: karrier, hírnév, könnyed élet, utazás, vagyon, csillogás, fontosság és fontoskodás. Egyik esetben a köz, másik esetben egy világközösség pénzéből, befizetéseiből. Itt már régen nincs szó szolgálatról, szerénységről, életforma ez: a sportvezetőé, amely vészesen hasonlít a cinikus megélhetési politikuséra. (A kettő közötti  átjárást mi, magyarok nagyon is jól ismerjük.)
A Gömöri-ügy és a blatterizmus egyidejűsége fényesen megmutatja, hogy két közhelyet ideje kukába hajítani. Egy: a mienknél rendre magasabb szintű nyugati erkölcsi állapotok. Sajnos egyek vagyunk, az integráció morális romlásban sikeresnek mutatkozik. Kettő: ne adj lehetőséget új éheseknek, a régi csibészek még mindig jobbak, ők már összelopták magukat. Ellenkezőleg: nincs mérték és nincs mértéktartás. Az emberi mohóság határtalan, íme a két példa arra, hogy a hatalomba kerülő gyenge karakterek nem úgy működnek, hogy kicsit megszedem magam, aztán annyi elég. A legutolsó potyafillérért lehajolnak, legyen az 3 milliós devizahitel-végtörlesztés vagy éppen egy ingyen éjszaka valami arab luxushotelben. Alighanem a szégyenérzettől mentes emberi gátlástalanság a civilizáció egyik fő ellensége.
A szerző  magyarországi publicista