2005 mozgalmas év volt a világpolitikában

A Közel-Kelet, mint minden évben, az egyik legnagyobb figyelmet vonzó régió volt 2005-ben is. Irak immár 2002 második fele óta központi kérdés globális szinten is. Köszönhető ez a többi között az USA jelentős katonai, politikai jelenlétének, az iraki helyzet transzatlanti kapcsolatokra gyakorolt hatásának, továbbá annak, hogy a szélesebb régióban található a Föld olajkészletének több mint 60 százaléka. Bár Irakban nem sikerült jelentősen csökkenteni a külföldi, köztük amerikai katonai jelenlétet, politikai szinten ebben az évben sok minden történt az alkotmány elfogadásától a parlamenti választásokig. Bár ezeket a politikai fejleményeket nem sikerült azonnal kamatoztatni a biztonság szintjén is, a jövőt nézve mindenképp biztató, hogy az iraki lakosság döntő többsége belátta: érdekei érvényesítésének legfontosabb, sőt egyetlen fóruma a politikai élet és nem a fegyveres harc. Ez akár már rövid távon, de középtávon mindenképp a jelentősebb iraki csapatcsökkentés felé vezethet. A Közel-Kelet másik fontos eseménye Szíria libanoni befolyásának összeomlása, vagy legalábbis radikális csökkenése. Igaz, a szíriai fegyveres erők kivonása nem jelenti, hogy Damaszkusz most már egyáltalán nem tudja befolyásolni a libanoni fejleményeket. Libanon esete egyébként még egy dologra is rávilágított, amelynek szélesebb, globális implikációi is vannak: amennyiben az USA és Európa (Libanon esetében az USA és Franciaország) együttműködik egy nemzetközi szinten is jelentős probléma megoldásában, szinte biztosra vehető a siker, ráadásul a „legitimitásérzet” is biztosított.

Egész Európa számára kiemelt jelentőséggel bírtak a németországi választások, lévén a kontinens legnépesebb és gazdaságilag legerősebb, valamint politikailag is egyik legbefolyásosabb országáról van szó. A német nagykoalíció létrejötte egyaránt jelenthet óriási esélyt az oly fontos gazdasági és szociális reformok elindítására, de magában hordozza a veszélyt is, hogy a nagykoalíció esetleges belső problémái miatt képtelen lesz nagyobb léptékű stratégiai koncepciók átültetésére. Mindenesetre az „EU-költségvetés” tárgyalása során tanúsított német magatartás előrevetítheti annak lehetőségét, hogy Berlin visszatér a „gazdagok és szegények”, „kicsik és nagyok”, valamint Párizs és London közötti mediátori szerepébe. A költségvetéssel kapcsolatos problémák ismét rámutattak arra, hogy az Európai Unión belüli döntéshozatali folyamatok még inkább bonyolulttá váltak a szervezet bővítése óta. Bár az Unió tagállamainak sikerült a 2013-ig tartó időszakra elfogadniuk a büdzsét, 2005 mégis sok esetben elvesztegetett évnek számíthat. Annak ellenére ugyanis, hogy folynak a tárgyalások Törökországgal, valamelyest javult a viszony az Egyesült Államokkal, nem találtunk (kerestünk?) választ olyan stratégiai és a jövő szempontjából kulcsfontosságú problémákra, mint a további bővítés céljai és főleg határai, vagy a transzatlanti kapcsolatok jövője.

Elvesztegetett évnek számit 2005 Afrika szempontjából is, hiszen még csak remény sincs arra, hogy a földrész legfontosabb problémáit sikerül megoldani. A szegénységre és a helyi háborúkra éppen úgy nincs megoldás, mint az AIDS terjedésére, amely Afrika egyes déli országaiban már a lakosság 35 százalékát is érinti, és így az elhalálozások leggyakoribb okává lépett elő. Bár néhány konfliktust sikerült ideiglenesen lefagyasztani, például a szudáni Darfúrban, azonban a végleges megoldás itt is várat magára, csakúgy, mint Elefántcsontparton, Eritrea és Etiópia határvidékén, Libériában, Kongóban. A részeredmények ellenére ugyanis ezeken a helyeken bármikor újraéledhet a fegyveres konfliktus.

Nem szabad elfelejteni a londoni merényleteket sem, amelyek végleg megmutatták: Európa sincs biztonságban a terrorizmustól. Ráadásul Londonban brit állampolgárságú terroristák hajtották végre a merényleteket, ami tovább bonyolítja a problémát. Európának sajnos fel kell készülnie arra, hogy nagyvárosai ellen nem ez volt az utolsó terrortámadás, sőt még pusztítóbb akciók várhatók. Mindezen az sem változtat, ha katonailag vagy politikailag nem vesz részt egy-egy akcióban, sőt kifejezetten ellenzi azokat – lásd a francia példát.

A felsorolás távolról sem teljes, hiszen nem elemeztük például a távol-keleti eseményeket, amelyek döntő mértékben fogják befolyásolni a globális erőegyensúlyt az elkövetkező években, évtizedekben. Egy biztos, sok pozitív tényező mellett – mint például az európai stabilitás kiterjesztése – nagyon sok negatív dolgot is tartogat a jövő, nem utolsósorban a terrorizmus vagy a tömegpusztító fegyverek további terjedését. A világ legfontosabb feladata tehát az lenne, hogy megpróbálja megakadályozni, hogy ezek a fegyverek ellenséges csoportok vagy államok kezére kerüljenek, illetve használják azokat. Ez lenne ugyanis a lehető legrosszabb.