Üvegházi körülmények között nálunk is terjedhet

Európa mediterrán és szubtrópusi éghajlatú országaiban, illetve az Európai és Földközi-tenger Melléki Növényvédelmi Szervezet, az EPPO tagállamaiban az 1980-as években nagyon felszaporodott a dohány-molytetű (Bemisia tabaci), ami a vírus egyetlen vektora. Hasonló méretű elterjedést tapasztaltak az Egyesült Államokban is, ami egyéb vírusok, így a paradicsom márványozottság vírus (ToMoV-Tomato Mottle Virus) elterjedését is okozta.

A vírus gazdanövényei

A TYLCV elsőszámú gazdanövénye a paradicsom (Lycopersicom esculentum), de mesterségesen a szintén a burgonyafélék családjába tartozó csattanó maszlag (Datura stramonium) és a dohány (Nicotiana spp.) is fertőzhető vele. A dísznövények közül a lizikén (Eustoma grandiflorum) okoz természetes úton is komoly károkat. Mesterséges fertőzéssel öt növénycsalád tizenöt faja fertőzhető a TYLCV vírussal.

A paradicsom sárga levélgöndörödés vírusát kizárólag a dohány-molytetű terjeszti, és legnagyobb gyakorisággal a kártevő B biotípusa viszi tovább. A rovar szívogatása során – törzstől függően – 20–60 perc alatt jut a vírus az állat szervezetébe, a fertőzés pedig 10–30 percig tart. A rovar tápcsatornájában a vírus 20–24 órás nyugalmi állapotba kerül, de 10–12 napig, ritka esetben 20 napig is életképes marad. A tojásrakással történő terjedését nem bizonyították, a kifejlett lárvák azonban már képesek felvenni és terjeszteni a vírust. A legtöbb molytetű 24–28 órás bejutási idő után 10–12 nap alatt elveszti a vírusátvivő képességét.

A TYLCV két azonos méretű részből álló, körülbelül 20 nanométer átmérőjű vírus (bigeminivirus). A genetikai állományában két egyszálú DNS található, amelyek hossza minden törzs esetében körülbelül 2800 aminosav-egység. A növényben a vírus a háncsrészben fejlődik tovább, ahol sejtszintű elváltozásokat idéz elő. A szövetbe jutást követően a tünetek 15 nap múlva jelennek meg. A vírusnak különböző törzsei ismertek. Az Indiában, a Szahara déli országaiban (Nigériában és Szenegálban), valamint a Délkelet-Ázsiában talált törzsek feltehetően különböznek a mediterrán országokban jelen lévőktől.

Észlelés és azonosítás

A fertőzött paradicsom kezdetben hervad, a felfelé álló csúcs- és hónaljhajtásain apró és torz leveleket hoz. Azok a levelek, amelyek közvetlenül a fertőzés után fejlődnek ki, lefelé kanalasodnak. A később előtörő levelek erősen sárgulnak és torzulnak, a levélszélek pedig felfelé kanalasodnak, és a levéllemez az erek között felhólyagosodik. A termésen a tünetek a megfertőzött növény korától függően változók. A fiatalon megfertőzött növény elveszti az életerejét, és nem terem piacképes bogyót. Amennyiben a vírusfertőzés később, idősebb korban történik, nem kötődnek újabb termések, de a már kifejlődött bogyók viszonylag rendesen beérnek. A virágokon nem észlelhetők tünetek, ám a virágelrúgás gyakori jelenség.

A betegséget a változatos tünetek miatt nagyon nehéz azonosítani. A szerológiai tesztek (az ELISA teszt is) csak további finomítások után használható a TYLCV vírus azonosítására, mivel a különböző törzsekhez más-más antiszérumra van szükség.

Megelőzés és védekezés

A vírust kizárólag a dohány-molytetű (Bemisia tabaci) terjeszti. A nemzetközi kereskedelemben a fiatalon fertőződött, tüneteket még nem mutató paradicsompalántákkal lehet a kártevőt és a vírust is behurcolni. A TYLCV vetőmaggal nem terjed. Paradicsomterméssel nagy valószínűséggel nem hurcolható be a dohány-molytetű, viszont egyéb gazdanövényekkel, például egyes dísznövényekkel (lizike) igen.

A Bemisia tabaci, különösen annak a B biotípusa az egész világon elterjedt. A vírus a paradicsomültetvényekben a legnagyobb veszteségeket az Amerikán kívüli földrészek trópusi és szubtrópusi éghajlatú országaiban okozza, de üvegházi körülmények között bárhol felszaporodhat. Libanon tengerparti síkságain például teljesen felhagytak a paradicsomtermesztéssel a TYLCV miatt. A termésveszteség a 80%-ot is meghaladta. Amennyiben a vírus bekerül egy olyan országba, ahol a terjesztője már jelen van, gyorsan elterjed a paradicsomültetvényekben.

A dohány-molytetű elleti kémiai védekezés a termésben felhalmozódó növényvédőszer-maradványok veszélye miatt nem lehetséges. Nemzetközi kutatások folynak a biológiai védekezés lehetőségeinek a feltárásár (például a Encarsia formosa fürkészdarázs-fajjal), de a megfelelő természetes ellenség megtalálása időigényes folyamat. Hatásos termesztéstechnikai védekezési mód az ültetési idő megválasztása a molytetű-állomány felszaporodási időszakának a kivédésére, valamint rovarhálók, ragacsos színcsapdák, illetve igazoltan vírusmentes szaporítóanyag használata a célravezető. Az ellenálló paradicsomfajták nemesítése is folyamatban van, és egyes cégeknek már van ellenálló (toleráns) fajtájuk.

Növény-egészségügyi kockázat

A TYLCV-t és a Bemisia tabaci-t az EPPO az „A2”-es zárlati osztályba sorolta, ami azt jelenti, hogy az adott országban, vagy térségben jelen van ugyan a károsító, de az elterjedése csak kismértékű, és rendszeres hatósági megfigyelés alatt áll. A molytetű faj széleskörű elterjedése, valamint a megbízható védekezési mód hiánya miatt azonban a vírus bekerülése egy mentes országba óriási gazdasági kárt okozhat.

Az EPPO tagországain belül az egyik országból a másikba való terjedés megelőzése érdekében igen nehéz karantén intézkedéseket bevezetni, mert hiányzik az olcsó, gyors és megbízható azonosítási módszer, a vírusvektor rovarfaj viszont széleskörűen elterjedt. Térségünkben ez idáig még nem találtak TYLCV-ra utaló tüneteket mutató növényeket. Ennek elsősorban az az oka, hogy a vírus és a terjesztője melegégövi faj. Az Európai Unióból érkező szaporítóanyagok (dugványok, palánták) növényvédelmi ellenőrzésének a fellazulása miatt azonban számolni kell a veszéllyel, hogy hozzánk is bekerül, üvegházi körülmények között felszaporodik és károsít.