Hangulatképek Amélie városából

A landolás és a szoba elfoglalása után szinte mindenki elindul bebarangolni a várost, az első helyszín – legyen az este vagy nappal – az Eiffel-torony. Itt néhány euróért, csaknem 800 lépcső megmászása után 20 perc alatt feljuthatunk a második emeletre, ahonnan mesés, egyben félelmetes kilátás nyílik a városra. Mindezt körpanorámában élvezhetjük. Aki még ennél is magasabbról szeretné megnézni Párizst, az lifttel is feljuthat a torony tetejére. Ezt követően jöhetnek a kötelező látnivalók – azaz, a Louvre múzeum, a Champs Elysées, az Orsay múzeum, a Diadalív, a hidak, a Notre Dame, a Sacré Coeur, a Montmartre –, hogy aztán átélhessük Párizs hangulatát.

Ha a Montmartre-on járunk, érdemes betérni egy forró feketére a Deux Moulins kávézóba. A Moulin Rouge-tól felfelé induló utcában levő kávézó az, ahol annak idején a nagysikerű Amélie csodálatos élete című filmet forgatták, a falakon található fotók még mindig Audrey Tautou egyik legismertebb filmjére emlékeztetnek. A kávézóban nagyon finom a creme brulée desszert, ezt is érdemes megkóstolni. Persze, aki igazi francia péksüteményekre, baguettekre vágyik, annak a szomszéd kis pékség is ideális választás.

A francia fővárosban szinte minden sarkon találkozhatunk Boulangerie és Patisserie nevű boltokkal, ami magyarul annyit jelent, pékség és cukrászda. Itt finomabbnál finomabb péksüteményeket vehetünk. Aki csak azért tér be egy ilyen helyre, hogy megnézze a kínálatot, az sem távozik üres kézzel. Szinte lehetetlen ellenállni ezeknek a kirakatoknak, és az eladók kedves mosolyának. S ha már az édességeknél tartunk, nem szabad úgy elhagyni Párizst, hogy nem kóstoljuk meg a finomabbnál finomabb óriáspalacsintákat, amelyeket utcai árusok kínálnak.

Még mielőtt bevetnénk magunkat az éjszakai életbe, nézzük meg a metróhálózatot, mely egy kicsit kaotikus, szinte az egész városra kiterjed (14 vonalon utazhatunk a föld alatt), de így is csodás. Szinte az összes megálló más és más, ahol a csempével borított, labirintusszerű folyosókon időnként hosszú perceken át sétálhatunk a peronig. Sok helyen a mennyezetet rajzok, ábrák díszítik, a falakon színes plakátok virítanak. Szombatonként és ünnepek előestéjén egy órával tovább, nagyjából hajnali 2-ig járnak a metrók, így egy borozással töltött kellemes este után sem okoz gondot visszajutni a szállásra.

Egy éjszakai kiruccanásra nagyszerű helyeket találunk a diáknegyedben, remek kocsmák, diszkók és szórakozóhelyek várják itt a turistákat. Aki pedig a helyiek közé szeretne becsöppenni, annak a Párizs észak-keleti részén található Au Petit Garage nevű helyre érdemes ellátogatni. Szedett-vedett székek, különböző színű és méretű asztalok, a háttérben egy öreg, múzeumba illő hűtő, rádiók adják meg a hely hangulatát, no meg a helyben elfogyasztott korsó sör.

Másnap délelőtt a friss francia reggeli után pedig irány a Saint- Martin csatorna. Ez ideális hely azoknak a romantikus pároknak, amelyek csak sétálni szeretnének, távol a turisták nyüzsgésétől. A folyó mentén haladva kisebb és nagyobb hidakat csodálhatunk meg, melyekről végigkövethetjük a zsilipkamrákon átcsordogáló hajókat, amíg azok egy park alatt végleg eltűnnek a szemünk elől. Aki tovább szeretné élvezni a nyugalmat, annak érdemes felkeresni a Pére-Lachaise temetőt. A hatalmas parkszerű kertben olyan hírességek sírjára bukkanhatunk, mint Edith Piaf, Oscar Wilde, Jim Morisson, Moliere, Yves Montand, Chopin.

Kellemes sétát tehetünk a különleges hangulatú hídjairól ismert Szajna partján, ahol régi könyveket és képeslapokat is beszerezhetünk, ha szerencsénk van, akkor a vízpartra vezető lépcsőkön üldögélve a helyiekkel együtt élvezhetjük a folyó és a város különleges hangulatát.