Termeltetnek és értékesítenek

Annak ellenére, hogy a piaci szorításokat ott is éppúgy érzik, a keményedő gazdasági verseny hatásait nekik is egyre nehezebb elviselniük, folyamatosan keresik a lehetőségeket, működési formákat a fennmaradáshoz. Jelen esetben a termelői-értékesítő szövetkezetek jelentenek számukra olyan értékesítési biztonságot, amelyet önálló gazdálkodóként semmiképpen nem tudnának kiharcolni maguknak.

Magyarország meghatározó gabonatermesztő térségében, Békéscsabán hét évvel ezelőtt kilenc alapító tag 400 ezer forintos alaptőkével hozta létre Csabai Raktárszövetkezet néven azt a gabonatermelő és értékesítő szervezetet, amelynek jelenleg már 125 tagja van, s a megye 15 településéről tömöríti a gazdákat. A termelői-értékesítő szövetkezet tagjai több mint 3500 hektár területen gazdálkodnak, s a szervezetben egyaránt megtalálja a számítását az 1-2 hektáros kisgazda valamint az 1100 hektáron gazdálkodó nagyüzemi gazdaság.

Adamcsik László, a Csabai Raktárszövetkezet ügyvezető igazgatója szerint a szövetkezetük gyakorlatilag az uniós követelmények szerinti TÉSZ-ként működik, meghatározott szervezeti struktúrában, pontosan meghatározott jogkörökkel és feltételekkel. Az uniós követelmények szerinti alapszabály szerint a szövetkezet tagja csak regisztrált termelő lehet. A raktárszövetkezetet a tagok közül választott igazgatótanács vezeti, Adamcsik László egyedüli fizetett alkalmazottja a cégvezetésnek, miközben jómaga szintén gazdálkodik.

A termelők által létrehozott társaság alapvetően két funkciót lát el: egyrészt a tagokkal megtermelteti a terményeket, a második fő tevékenységi köre pedig ezeknek a terményeknek a raktározása, tárolása és értékesítése.

A legfontosabb feladatnak a termények értékesítését tartják, ez jelenti a tagok számára a tagságból eredő legfontosabb előnyt: a terményt nem kell közvetlenül a betakarítás után, gyakran a szántóföldről eladniuk, hanem a szövetkezet raktáraiba szállítva az megelőlegezi nekik az újratermeléshez szükséges forrásokat, a terményt pedig akkor értékesíti, amikor a legkedvezőbb árat kapja érte.

A szövetkezet új tárolók építésével folyamatosan bővíti kapacitását, hiszen a tapasztalataik szerint egyértelműen az az előnyös, hogy ha a gabonapiacon minél nagyobb volumenű egységes árualappal jelenik meg, ami kedvezőbb tárgyalási és érdekérvényesítési pozíciót biztosít az értékesítés során. A raktárkapacitás bővítésére azért is szükség van, mert a TÉSZ tagjainak a megkötött szerződések értelmében feltétlenül ide, a szövetkezet raktáraiba kell beszállítaniuk a leszerződött mennyiségű terményt. Ez legfőképp búza, árpa és kukorica, valamint szemes cirok, tavaszi zab és olajnövények. Tavaly óta a triticále termeltetésére is kötnek már szerződést.

A szövetkezet vetőmagot, műtrágyát és vegyszert biztosít a tagjainak. Eljutottak arra a szintre, hogy a termesztéshez szükséges belépőket nagyobb tételben együtt, s ennek következtében kedvezőbb beszerzési áron tudják megvásárolni, s így a tagok is jóval kedvezőbb áron jutnak hozzá, mintha kis tételekben saját maguk vásárolnák. A növényvédelemről és a termesztéstechnológiai eljárásokról rendszeresen előadásokat szerveznek tagjaiknak. A szövetkezet a szükséges és igényelt szolgáltatásokkal valamint információkkal is ellátja a tagjait, azonban a termelésért, annak eredményeiért minden gazdálkodó önállóan, saját maga vállalja a kockázatot és a felelősséget.

A raktárszövetkezet gyakorlatilag azzal a céllal alakult, hogy a gazdák által kitermelt minőségi gabonát egységes árualapként tudják a piacra vinni, s a kínált áru volumenének megfelelő értékesítési pozícióban eladni.

Ismeretes, hogy a TÉSZ-ek piaci pozícióját általában a felkínált áru nagyságrendje határozza meg alapvetően. Jóllehet, a termelő-értékesítő szervezetek nagyságrendjére vonatkozóan általában az a nézet uralkodik, hogy csak a nagy társaságoknak van esélyük a piaci versenyben, az alulról építkezés elve alapján szervezett csabai társaság arra is példa lehet, hogy jó szervezéssel egészen kis gazdálkodó egységek is hatékonyan érvényesíthetik érdekeiket. A raktárszövetkezet tagjai között ugyanis az 1-2 hektáron gazdálkodó nyugdíjasok mellett megtalálhatók a 30-60 hektáros termelők, akik többnyire szintén csak kiegészítő tevékenységként végzik a mezőgazdasági termelést, s általában másutt is dolgoznak. A tagok között természetesen 100 hektártól nagyobb területen gazdálkodók is vannak, akik már főfoglalkozásban végzik ezt a tevékenységet.

Magyarországon az elmúlt időszakban több mint száz ilyen TÉSZ alakult, 1999-től komoly állami támogatás segítette az ilyen társaságok megalakulását, jelenleg azonban már csak a fele működik közülük. Most zajlik a TÉSZ-ek koncentrációjának folyamata, az a fejlődési szakaszt, amelyben a kisebb társaságok nagyobb társaságokká tömörülnek vagy beolvadnak, illetve felmorzsolódnak. A csabaiak ezt időben felismerték, s ennek eredményeként ma már a megye több mint tíz településéről fogják össze a gazdákat. Adamcsik László azt is hangsúlyozta, hogy a közös szövetkezet létrehozása nem cél, hanem eszköz a gazdák céljainak eléréséhez. Nem a folyósított támogatások miatt kell létrehozni a TÉSZ-t, hanem a hatékony érdekérvényesítés érdekében. Ha ehhez az állam támogatást is biztosít, azt természetesen maximális mértékben ki kell használni. De a legfontosabb, hogy maguk a gazdák felismerjék a benne rejlő lehetőséget, s maguk is akarják, hogy ezek a társaságok hatékonyan működjenek. (szilvássy)