Tél alá vethető gyógynövények

A november eleji-közepi vetést tél alá vetésnek nevezzük. Olyan növényeknél használjuk, amelyeknek a vetőmagja hideghatást (jarovizációt) igényel. A hosszú tenyészidejű, kora tavaszi vetésű növényeknél is sikeresebb a tél alá vetés, mert a novemberben elvetett, megduzzadt magvak az első tavaszi felmelegedés (6–8 C fokon) hatására azonnal csírázni kezdenek. Kelésük gyorsabb, hiszen a talaj ekkor még elég nedves, és a gyomok sem fojtják el a kis növényeket. A novemberi vetést fagymentes napokon végezzük az egyes növényeknél ismertetett mélységben.

A tél alá vethető gyógy- és fűszernövények sorában az első az édeskömény (Foeniculum vulgare). Magja a szélhajtó teakeverékek alapanyaga, forrázatát elsősorban hasfájós csecsemőknek adják. Évelő növény, ám ahhoz, hogy az első évben is biztosan teremjen, próbálkozzunk meg a tél alá vetéssel, 2–3 centiméteres mélységben.

Az angelika, régebbi nevén angyalfű (Angelica archangelica) esetében is a tél alá vetés a legkedvezőbb termesztési mód. Az angelikának elsősorban a gyökerét hasznosítják, főleg gyomorra ható, étvágyjavító, emésztést serkentő teakeverékekben használják, valamint a gyomorkeserű likőröknek is fontos alapanyaga. Az angelika magja a megfelelő keléshez hideghatást igényel, így novemberben célszerű elvetni laza magágyba, 1,5–2 cm mélyen. A tél alá vetett növény már a következő évben jól betakarítható gyökértömeget fejleszt.

Tél alá vetéssel gyorsabb és egyenletesebb a tavaszi kelés a szintén gyökérhasznú lestyán (Levisticum officinale), a fehérmályva (Althea officinalis) és a macskagyökér (Valeriana offricinalis), valamint a gyapjas és a piros gyűszűvirág (Digitalis lanata és D. purpurea) és a szöszös ökörfarkkóró (Verbascum phlomoides) esetében is.

Kedvelt nyugtató hatású és ízjavító évelő gyógynövényünk a citromfű (Melissas officinalis). Általában palántaneveléssel termesztik márciusi vetéssel, ám ehhez a magot fagyasztani kell. Megspórolhatjuk ezt a műveletet, ha a citromfű magját novemberben szabadágyba vetjük, 0,5–1 cm mélységben. A novemberi állandó helyre vetés az orvosi zsálya (Salvia officinalis), az orbáncfű (Hypericum perforatum) és a kakukkfű (Thymus vulgaris) esetében is sikeres.

A novemberi teendők közé tartozik a borsosmenta (Mentha X piperita) sztólóinak ültetése is. A borsosmenta fajhibrid, így csíraképes magot nem érlel, ezért a talajfelszín alatt fejlődő hajtásokról, az úgynevezett sztólókról szaporítjuk. A sztólókat 13–15 cm mély barázdába, sorba fektetjük.

A téli vitaminszegény télidőben értékes táplálék a kerti zsázsa (Lepidium sativum) csírája, amelyet átnedvesített itatóspapírra vagy gézlapra bármikor vethetünk a lakásban. 4–5 nap alatt kikel, és eléri az 5–6 centis fogyasztási méretet. Enyhén csípős ízű, vajas kenyérre szórva fogyasztható, finom csemege.

A zöldségfélékhez tartozik, de fűszerezésre használjuk a metélőhagymát (Allium schoenoprasum). Télen ablakpárkányon, verandán cserépben hajtatható. Sűrűn vessük, és a cserépföldet tartsuk állandóan nedvesen. Lombja 10–12 centiméteres nagyságnál vágható.