Támad a gyapjaslepke

Tavaly több ezer hektár erdő lombját rágták le a gyapjaspille hernyói. Az idén még nagyobb károkra kell felkészülnünk. Ez a rovar időnként elszaporodik és néhány évig fokozódó károkat okoz a tölgy- és bükkerdőkben, valamint a gyümölcsfákban is. Azután az állomány összeomlik, a károsítás jelentéktelenné válik, a kedélyek megnyugszanak, amíg bekövetkezik az újabb támadás. A gyapjaslepkének kalandos története van. A nálunk jól ismert kártevőt a 19. század elején az USA-ba vitték azzal a céllal, hogy keresztezzék a selyemhernyóval, amelynek ott számos degenerációs betegsége jelentkezett. A kísérletet Leopold Trouvelot amatőr lepkész vezette, aki az állományát több, mint egy millió példányra szaporította fel. 1868-ban egyes, kifejlett lepkepéldányok kiszabadultak, és lerágták a szomszédos fák lombját. Ettől kezdve a gyapjaslepke a legjelentősebb erdei kártevő lett az USA-ban. A hernyók fiatal korukban a levelek szélét rágják meg, de a hajtás csúcsát épen hagyják, később azonban tarra rágják a fákat, amelyek kihajtanak ugyan, de legyöngülnek és gyakran más betegségek és kártevők áldozatává lesznek. A hernyók többnyire éjjel táplálkozva furcsa, kellemetlen zajt keltenek, és persze az se kellemes, ha az erdőben járó vagy a kertben dolgozó ember az ingéből kénytelen kibányászni néhány hernyót. Megfigyelések szerint a hernyók érintése allergiás tüneteket válthat ki. A védekezés ellene irányulhat a tojáscsomók lekaparására a törzsről vagy permetezésre Bacillus thuringiensis-szel, esetleg a hernyók ellen más vegyszerrel. A kártevő gyorsan terjed, mert a hernyó szőreinek a végén kis levegőtáska van, melyet a szél nagyobb távolságra elszállít. A lepkék a tojáscsomókat gyakran teherautókra vagy a fák alatt parkoló autókra rakják.