Tavasszal, a lombosodáskor egyes gyümölcsfák már messziről feltűnnek beteges megjelenésükkel. Hajtásaik késve és gyengén fejlődnek, a levelek lankadtan csüggenek, az egész fa pusztuló benyomást kelt.
Szúbogarak károsítása a gyümölcsfákon
Ezt a jellegzetes kártételt a kis, vagy a nagy kéregszú okozza. A kifejlett lárvák járataiban telelnek át. A kifejlődött bogarak májusban elhagyják a bábkamrát, és kb. 2 mm átmérőjű röpnyíláson keresztül kirajzanak. A bogarak 1,8–2,8 mm hosszúak, feketék, tompa fényűek, nyakpajzsuk és szárnyfedőik sűrűn pontozottak. A kirajzó bogarak elsősorban az elöregedett, sérült, fagyfoltos, vértetves vagy a gombás betegségek által legyengített fákat keresik föl. A gutaütéses kajszifákban legtöbbször megtaláljuk a kis kéregszút is, amely már akkor megtelepszik bennük, amikor a baktériumok még csak legyengítik a fákat. A szú kártétele már csak sietteti pusztulásukat. A kiválasztott fát ellepik a nőstények, berágják magukat a kéregbe, és ott elkészítik 2–3 cm-es anyajárataikat, majd annak mindkét oldalára lerakják tojásaikat.
A kikelő lárvák az anyajáratra merőlegesen kezdik járataik rágását. Ezek kezdetben vékonyak, majd a lárvák növekedésével egyre vastagodnak, eltérnek eredeti irányuktól és többszörösen keresztezik egymást. A kifejlett kukacok 3 mm hosszúak, lábatlanok, fejük barna, testük enyhén görbül, fehér színű. A járat végén elkészítik bábkamrájukat, bábozódnak, majd nyár közepén megjelennek az újabb bogarak. A nőstény megint lerakja tojásaikat az eredeti fán, vagy ha azt már alkalmatlannak találják, újat keresnek. A lerakott tojásokból kifejlődik a második nemzedék, amelynek kifejlett kukacai telelnek át a járataikban. A nyár közepén rajzó bogarak érési táplálkozásukkor megrágják a már kialakult jövő évi rügyeket. Ezt a kártételt ritkán szokták észrevenni, és akkor is inkább más kártevőnek tulajdonítják. A lárvák jelenléte annál szembetűnőbb, mert a kéregben készített járataik szállítási zavarokat okoznak, s így a károsított részek előbb-utóbb elpusztulnak. Kártételük még feltűnőbbé válik, ha a fakopácsok az elhalt kéregrészeket fölfeszítik, hogy a lárvákat kiszedjék a járatokból. A lehámozott ágak csupasz fateste már a fák hamarosan bekövetkező pusztulását jelzi. E tevékenységükért sokan károsnak tartják a fakopácsokat, pedig a halálra ítélt fa sorsán már semmit sem változtatnak, de ugyanakkor a kukacok összeszedésével jelentősen gyérítik a kártevőt és megakadályozzák terjedését.
Az öreg, beteg fákat legjobb minél hamarabb kivágni és hamar eltüzelni, mert az ilyen fa mindig kiindulási pontja lesz a fertőzésnek. A fákat télen vágjuk ki, hogy egyúttal a lárvákat is elpusztítsuk. A fák eltávolítása során keletkező törmeléket is égessük el. A téli faápolási munka során a beteg vagy elpusztult ágrészeket vágjuk le, s gondoskodjunk a sebkezelésről is, mert a sebek nyújtják a legjobb lehetőséget a kártevő megtelepedésére. Ezenkívül a bogarak rajzásának kezdetén, tehát évente kétszer a fák törzsét és vázágait alaposan, lemosásszerűen permetezzük meg.
A megelőzésre fokozott gondot fordítsunk már a fák ültetésétől kezdve. Csak olyan helyre ültessünk gyümölcsfát, ahol számukra a legmegfelelőbb az időjárás és a talaj. A fákat helyesen ültessük ki, és a telepítés után is folyamatosan figyeljük erőállapotukat, és fejlődésüket rendszeres talajmunkával, gyomirtással, öntözéssel, trágyázással segítsük. Mivel a szűk, elsősorban a legyengült és beteg fákat károsítják, ezért rendszeres permetezéssel gondoskodjunk a baktériumos és gombás megbetegedéseket megelőző védekezésekről is.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.