Szent István a magyar történelem talán legfontosabb szereplője, a nevéhez köthető államalapítás pedig históriánk legmeghatározóbb kulcseseménye. Az államalapítás folyamata ugyan már Géza nagyfejedelem idejében elkezdődött, de első Árpád-házi királyunk volt az, aki ezt a politikai döntést erős kézzel végigvitte.

Beszélgetés Körmendi Tamás történésszel.

Sokszor felvetődik, mi választja el az államférfit a politikustól. Egy jó politikus pontosan tudja, mit tehet meg és mit nem; egy bölcs államférfi annyival több ennél, hogy azon dolgok közül, amelyeket megtehet, képes kiválasztani azokat, amelyeket érdemes megtenni. István ilyen volt – nyilatkozta lapunknak Zsoldos Attila történész, az Árpád-kor egyik legismertebb professzora.

Vajon mit szólna István király ahhoz, hogy szentté avatásának napja Magyarország nemzeti ünnepe lett? Vajon gondolt-e rá, hogy tettei mennyit számítanak az utókornak, vagy csak úgy cselekedett, ahogyan helyesnek ítélte? Vajon hitt-e a krisztusi tanításokban, vagy csak felismerte a keresztény egyház történelmi szerepét? Megannyi kérdés, 2020 augusztusában. És mi mit gondolunk, mit érzünk, mit tudunk a nemzeti ünnepről?

Ünnepi szentmisét tartottak a pozsonyi Szent Márton-székesegyházban az államalapító Szent István király ünnepén

Dunaszerdahely | Az egységes politikai képviselet mellett szólalt fel Hájos Zoltán Dunaszerdahely polgármestere a Szent István téren tartott megemlékezésen. Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős miniszteri biztos a magyar közösség érdemeit is méltatta a Szent István ünnepének tiszteletére rendezett megemlékezésen.

Bár a magyar koronázási jelvényeket néhány évszázadig Pozsonyban őrizték, az utóbbi majd fél évszázadban már a magyar főváros a hivatalos tartózkodási helyük, azon belül is az Országgyűlés épülete. A korona néhány másolata viszont Szlovákiában is megtalálható és megcsodálható.

A múlt század augusztus 20-áin készült fotókat mutatunk. Ha élt már akkor, ilyen ünnepekre emlékszik?

A Nemzeti Filmintézet Magyarország filmarchívumában található egy 102 éves videó az akkori Szent István-napi körmenetről.

István király óta tudjuk, hogy „…az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő.”

A nagy testű négylábú ragadozók mirigyváladékukkal, vizeletükkel jelölik ki élet- és vadászterületüket, ily módon hozva fajtársaik tudomására, hogy ha idegenként bemerészkednek erre a területre, ne lepődjenek meg, ha nem szívesen látott vendég módjára fogadják őket. Az emberek ugyanilyen megfontolás alapján köztéri szobrokat, kopjafákat, emlékhelyeket hoznak létre.

Köztudott, hogy a múlt század nevezetes magyar jubileumai, nagy eseményei alkalmából elrendelték a Szent Jobb országjárását, melyre 1938 és 1942 közt került sor. A szent ereklyét az Aranyvonattal végigvitték az anyaországon s a később visszacsatolt területek egy részén is.

Évről évre visszatérnek, meghatározott rendben, ritmusban, rítussal. Igaz, másként ünnepeljük a közösségi, a családi, népi, nemzeti vagy vallási ünnepeinket. Miért?

Többször elveszett, többször megkerült, majdnem tönkrement, majdnem széttörték, mégis fennmaradt. A magyar királyi korona története fordulatokban gazdag kalandregény.

Mit tanulhatunk a 21. században egy ezer éve halott király, Szent István életéből és tevékenységéből? Hiszen más a kor, amelyben élünk, mások a szokásaink, és más eszközöket használunk. Hol van már a középkor a maga bejáratott, azóta ezerszer elavult társadalmi berendezkedésével? Közben ha részletesebben megnézzük István (és apja, Géza fejedelem) politikáját, látjuk, hogy ugyanazokkal a helyzetekkel viaskodtak, mint azóta oly sok király vagy annyi politikus, csak más díszletek között.