A magyarországi katolikus egyház legfontosabb vallási ereklyéje a Szent Jobb, a legenda szerint I. István király mumifikálódott jobb keze. Bár három tudós bizottság is vizsgálta, minden kétséget kizáróan egyik sem tudta kijelenteni, hogy valóban a szent király felső végtagjáról van szó. A hit azonban nem bizonyítékok kérdése, sokkal inkább az ereklyéhez fűződő érzelmi viszonyról szól, és a Szent Jobbot évszázadokon át kiemelkedő tisztelet övezte.
Az első írásos forrás, amelyben I. István királyunk jobbjáról van szó, Hartvik győri püspök 1116-ból származó legendagyűjteménye. Ebben leírja, hogy az 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén elhunyt királyt a székesfehérvári bazilikában temették el. A halálát követő évtizedekben belviszályok dúltak, ezért Szent László király attól tartott, hogy a pogány lázadók megszentségtelenítik a sírját. Parancsára a fehérvéri káptalan I. István szentté avatásakor, 1083. augusztus 20-án kiemelte a bebalzsamozott holttestet a márványszarkofágból, és a bazilika alatti sírkamrában rejtette el. István király épen talált jobbkezét ekkor választhatták le a testéről, és a bazilika kincstárába vitték, mivel csodatévő erőt tulajdonítottak neki.
Ökölbe szorult ujjak
A Szent Jobb tulajdonképpen szent ököl, de azt sem tudjuk teljes bizonyossággal, mikor szorultak össze az ujjak. A korabeli kódexek és az I. István temetését ábrázoló metszetek alapján a királyt a teste mellé kinyújtott karral és nyitott tenyérrel helyezték végső nyugalomra. Szántó Konrád történész azzal magyarázza az alsó kar meghajlásának és a kézfej ökölbe szorulásának okát, hogy „a bazilika közepén elhelyezett szarkofág belső hőmérséklete az egyik forró és száraz nyáron annyira megváltozott, hogy a meleg levegővel leginkább érintkező jobb karból igen gyorsan eltávozott minden nedvesség. A hirtelen kiszáradás a kar összehúzódását eredményezte. Az alsó kar könyöktől fogva meghajlott, a tenyér pedig ökölbe szorult.” László Gyula történész szerint inkább az lehet a magyarázat, hogy a király haláltusájában összeszorította az ujjait, és így is temették el.
A magyar Szent Koronához hasonlóan a Szent Jobbnak is kalandos a története, elrabolták, külföldre vitték, több helyen is őrizték. A székesfehérvári bazilikából 1083-ban egy Merkur nevű kincstári őr lopta el és vitte bihari birtokára. Tőle Szent László király szerezte vissza 1084. május 30-án, és a Szent Jobb méltó elhelyezésére Nagyvárad közelében apátságot alapított. A Szentjobb nevű (románul Siniob) település ma is őrzi az apátság emlékét.
Hova lett a gyűrű?
Több legenda is mesél arról, hogy a Szent Jobb korabeli azonosító jele az a gyűrű volt, amelyet István király viselt, ennek a gyűrűnek azonban semmi nyoma. Az egyik legtekintélyesebb Szent István-kutató, Győrffy György szerint a mumifikálódott ujjakon nem látni gyűrű nyomát, ha volt, akkor ezt még Szent László idejében levehették.
1222-ben az Aranybulla törvénybe iktatta a Szent Jobb tiszteletét. Itt még nem csak a kézfejet jelentette a Jobb kifejezés, hanem az egész, könyökben meghajlított kart. Ennek rajza a szentjobbi apátság pecsétjén látható. A felső karrészt valószínűleg 1370 táján választották le, és Nagy Lajos Lengyelországnak ajándékozta a lengyel–magyar perszonálunió megalakításakor. Akkoriban királyok között szokás volt a szent ereklyék ajándékozása, így adta Zsigmond király 1421-ben, Erzsébet lányával kötött házasságakor Habsburg Albertnek a kar alsó részét. Ma a bécsi Hofburg császári kincstárában őrzik, de időközben kiderült róla, hogy nem is karcsont, hanem jobb alsó lábszárcsont. Hogy valóban Szent Istváné-e, azt inkább hisszük, mint tudjuk, de az antropológusok egyelőre azt sem vizsgálták meg, hogy a sok Szent Istvánnak tulajdonított csontereklyék összetartoznak, azaz egy embertől származnak-e.
Eladták, elrejtették, körbehordozták
A kézfejet először Székesfehérvárra vitték, majd a török hódoltság alatt Boszniába, onnan került a domonkos szerzetesekhez Raguzába (Dubrovnik), akik török kereskedőktől vásárolták. Mária Teréziának hosszas tárgyalások után 1771-ben sikerült visszaszereznie a domonkosoktól, ennek emlékére még pénzt is veretett. Az ereklyét Schönbrunnban őrizték, majd 1771. június 21-én egy győri és egy pannonhalmi megálló után nagy pompával Budára szállították. Mária Terézia elrendelte Szent István napjának augusztus 20-i megünneplését. Az első Szent Jobb-körmenetet 1860-ban tartották, ekkor még egy egyszerű tartóban vitték. A máig használt neogótikus ereklyetartót Lippert József prímási főépítész tervei alapján a magyar püspöki kar 1862-ben készíttette egy bécsi ötvösmesterrel ezüstből és csiszolt üvegből.
1938-ban Budapesten tartották a 34. Eucharisztikus Világkongresszust, ennek tiszteletére a magyar püspöki kar első királyunk halálának 900. évfordulója alkalmából meghirdette a Szent István Jubileumi Évet. Az országban egy erre a célra kialakított Aranyvonattal körbehordozták a Szent Jobbot, amely az 1900-as évek elején a budavári palota Zsigmond-kápolnájába került. 1944-ben a közeledő szovjet hadsereg elől a koronaőrség utolsó parancsnoka, Pajtási Ernő a koronázási ékszereket és a Szent Jobbot kimenekítette Budáról, majd a Salzburg közelében található Mattsee melletti barlangban rejtette el. Az amerikai hadsereg katonáinak elárulta a rejtekhelyet, azok pedig átadták a salzburgi érseknek.
Évtizedekig elzárva
Az ereklyét az 1945. augusztus 20-i körmenetre az Amerikai Katonai Misszió három tagja vitte vissza Magyarországra, a küldöttségben egy magyar származású tiszt is volt, George Kovach ezredes. Az 1950-es évektől a Szent István bazilika plébániájának páncélszekrényében őrizték, és csupán évente egyszer, augusztus 20-án vitték át a bazilikába. Huszonegy évig nem tették közszemlére és nyilvános körmenetben sem vihették végig az utcákon. 1971-ben a Szent Jobb Raguzából való hazahozatalának 200. évfordulójára készült el a bazilika Szent Jobb-kápolnája, de az ereklyét még itt is elzárva tartották. Csak 1985-ben helyezték golyóálló üvegvitrinbe, ahol már mindenki láthatta.
1988-ban a végnapjait élte a kommunista rendszer Magyarországon, ezért is indulhatott István király halálának 950. évfordulója alkalmából ismét országjáró körútra a Szent Jobb. 1987-től a Szent István-bazilika Szent Jobb-kápolnájában tekinthető meg, körmenetben pedig minden augusztus 20-án. Az utóbbi harminchárom évben csak kétszer maradt el a Szent Jobb-körmenet: 2007-ben a viharos időjárás, 2020-ban pedig a koronavírus-járvány miatt. Idén a tervek szerint újra megtartják.
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/33. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Érdekes
Mi történt Szent István sírjának felnyitásakor?
„Maga a koporsó színültig volt kissé vöröslő, szinte olajjal kevert vízzel; benne mint olvasztott balzsamban nyugodtak a drága csontok: ezeket a legtisztább gyolcsba gyűjtötték, s a gyűrűt, mely a boldog férfi jobb kezére volt húzva, a folyadékban sokáig keresték. Mivel ezt nem találták, némelyek elkezdték a király parancsára a vizet ezüstüstökbe és hordókba méregetni, hogy ha kiürítették a szarkofágot, bizonyosabban megtalálják a gyűrűt. De csodálatosképpen minél több folyadékot mertek, annál több áradt helyébe s töltötte meg a koporsót. Látva a csodát, a kimert vizet visszaöntötték a helyére, de a visszazúdítással sem telt meg jobban a koporsó.”
Részlet a Hartvik legendából
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.