Száz éve verték szét a „márványszép királynőt”

„S a márványszép királynő téli estben / Magyarjaira vár a Duna mellett” – írta 1920-ban Juhász Gyula Pozsony című versében. A Duna-parti város akkor már több mint egy éve a formálódó csehszlovák államé volt, sőt a szlovenszkói rész adminisztratív központjának számított. A „koronázó-emlékszobrot” 1921. október 26–27-én verték szét.

„Állj örök időkig!”

A pozsonyi születésű Fadrusz János alkotását 1897. május 16-án, I. Ferenc József osztrák császár és magyar király, valamint a magyar politikai elit jelenlétében avatták fel. A dualizmus kori Pozsony egyik legfontosabb jelképe lett. Az 1741-ben a Szent Márton-dómban magyar királynővé koronázott Mária Teréziának állított emléket, akinek a rendek a pozsonyi várban ajánlották fel „életüket és vérüket” a poroszok elleni háborúhoz. Neki köszönhetően újult meg a vár és a Mihály-kapu, uralkodása utolsó éveiben tűnt el a Pozsonyt már inkább béklyózó városfal.

A királynő „egyik oldalán egy magyar főnemes, a másikon mar­czona vitéz áll”, írta az alkotásról a Borovszky-féle sorozat Pozsony vármegye című kötete. „Vitam et sanguinem” – e felirat került a carrarai márványból faragott mű talapzatának Duna felőli oldalára. A túloldalon hajdan ez volt olvasható: „Magyarország fönnállásának ezredik évében, a királykoronázások emlékére emelte Pozsony szab. kir. város közönsége 1896”. A szobor alsó részében okiratot helyeztek el, amelynek szerzője Thaly Kálmán történész és országgyűlési képviselő. Szövege így zárul: „Emlékszobor, Te, a magyar hűség, magyar hősiség, magyar lovagiasság és törvénytisztelet, Te, az ősi magyar erények kővé vált hirdetője, állj rendületlenül! Állj örök időkig! Állj, míg az ezeréves, imádott haza áll!” A dokumentum szerint az alkotás utalt „a koronázások szertartásainál ezen helyről a világ négy tája felé irányzott jelképes jelentésű, királyi kardvágásokra”, s főként „emlékezetére a magyar hazaszeretetnek, a magyar törvénytiszteletnek”.

A tér

A szoborcsoport a Koronázási domb térre került, ahol egykor a vármegyék földjéből összehordott koronázódomb állt, amelyet a 18. században – a későbbi Fadrusz-mű helyén – egy Franz Anton Hil­lebrandt tervezte koronázási emlékmű váltott, majd 1870-ben azt is elbontották. Reviczky Gyula 1886-ban már ezt írta Pozsony című versében: „A kis domb is, királyi eskü dombja, / Eltünt a föld szinéről, mint a hó.” Amikor 1921 őszén a királynő szobrát is eltüntették, Koronázási tér volt e közterület neve. Később Október 28. tér lett Csehszlovákia 1918-as kikiáltásának dátumára utalva, majd Március 14. tér volt (1939. március 14-én jött létre a Tiso-féle szlovák állam), egy ideig pedig Dr. Buday tér (Jozef Buday, a Hlinka-féle Szlovák Néppárt egyik vezető politikusa után). A háborút követően a tér F. D. Roosevelt amerikai elnök nevét viselte, 1972-től pedig Ľudovít Štúr tér.

A rombolás

Története több – esetenként ellentmondó – leírásból ismert. A szakirodalom egy része hangsúlyozza: a második magyarországi királypuccs (IV. Károly kudarcba fulladt visszatérési kísérlete) miatt kezdődő csehszlovák mozgósítás nacionalista légkörében semmisítették meg az alkotást.

Olay Ferenc publicista 1931-ben leírta, hogy csehszlovák legionáriusok és a Sokol mozgalom aktivistái előbb eltávolították az 1918-as összeomláskor elővigyázatosságból a szoborcsoport köré vont deszkapalánkot, majd „a mellékalakok lábait kalapácsokkal leütötték”. Drótköteleket erősítettek Mária Terézia nyakára, és addig húzták teherautókkal, amíg a szobor ketté nem tört. „Mikor a királynő feje lezuhant, a tömeg óriási üdvrivalgásban tört ki. Ez a munka estig tartott. Másnap, csütörtökön folytatták, s lerántották a ló alakját is, majd a talapzat feliratát olvashatatlanra verték össze” – közölte Olay. Hozzátette, a rendőrség kordont vont a rombolók köré, s nem engedte, hogy a körülállók darabokat vigyenek magukkal vagy fényképezzenek, de az olasz konzul készített fotókat.

Az akcióban részt vevő R. Knobloch a pozsonyi csehszlovák legionárius szervezet megalakulásának 10. évfordu­lója alkalmából közreadta visszaemlékezését. Leírta, hogy ultimátumot intéztek a pozsonyi rendőrigazgatósághoz, kezdjen valamit a szoborcsoporttal, s mivel nem kaptak választ, összegyűltek a téren. „Ha nem tévedek, akkor kaptak szárnyra olyan hírek, hogy az utolsó Habsburg tervez valamit, és Pestre repül” – jegyezte meg. Emlékei szerint felolvasták a rendőrséghez intézett felhívásukat, majd elbontották a mű körüli deszkaburkolatot. „A testvérek mókusokként másztak a meredek magasba. Főként Václav Šindler testvérre emlékszem, aki egy ideig Mária Terézia vállán ült. A testvérek egészen sötétedésig kitartóan távolították el a szobrot, de a masszív emlékmű közepe – a ló, amin az uralkodónő ült, valamint a nagy pajzs – a hatalmas talapzaton szétszedhetetlen tömböt alkotott.” Másnap este visszatértek, de a lóhoz támasztott pajzs olyan volt, mintha vasból készült volna. Amikor végül a ló is lezuhant, egy pillanatig azt hitték, két társukat maga alá temette, de sikerült a talapzaton maradniuk.

A talapzatot a pozsonyi Mur­mann-fennsíkon egy első világháborús emlékműhöz használták fel. A szoborcsoport egy darabjából Ladislav Šaloun szobrász František Palacký cseh történész mellszobrát készítette el.

A mű helyén 1938-ra a Csehszlovákia létrehozásában részt vevő Milan Rastislav Štefánik szobrát, Bohumil Kafka alkotását állították fel, de amikor a pártállam idején Štefánikot ideológiai alapon kirekesztették a kánonból, eltávolították (valószínűleg beolvasztották). A téren 1973-ban avatták fel Bártfay Tibor Ľudovít Štúr-szoborcsoportját.

Az emlékezet

Fadrusznak 1912-ben mellszobrot állítottak műve közelében. A helyi Pfliegler János alkotását a második világháború után eltávolították, és 1959-ben a Pozsonyi Városi Galéria raktárába került. A Pozsonyi Kifli Polgári Társulás 2018-ban a téren kiállítással emlékezett meg Fadruszról. Szorgalmazza, hogy a mellszobor vagy másolata újra közterületre kerüljön. A Pozsonyi Városszépítő Egylet (BOS) kezdeményezésére elkészült a Mária Terézia-szoborcsoport kicsinyített mása (jelenleg a River Park előtti Duna-sétányon áll).

Érdemes lenne felmérni, hogy egyes korszakokban miként jelent meg a szoborrombolás a különféle fórumokon, például az útikönyvekben. Dominik Hudec a Sprievodca po Bratislave (Pozsonyi kalauz) című, 1942-ben kiadott bedekkerében azt írja, hogy a szobrot „a Világháború után eltávolították”.

A pártállami időszak egyébként nagy tudású és elismert szerzői is a tabutéma terhét cipelhették magukkal. A Vlado Nemec és Ladislav Šášky nevével fémjelzett, Bratislava című útikönyv 1965-ben megjelent magyar fordításából idézek szöveghűen: „A koronázási domb helyén állították fel Fadrusz János kiváló bratislavai szobrász Mária Terézia szobrát 1896-ban. Sajnos az 1919-ben eltávolított alkotás elpusztult.” A legtöbb városkalauz a tér kapcsán csak más vonatkozásokat sorol fel, a „márványszép királynőt” nem említi.