R. Nagy Krisztián: Spenót

A múlt évszázad második felében a világot uraló titkos elit célzott médiamanipulációval elhitette a fiatalabb nemzedékkel, hogy a spenót gusztustalan, egy gyenge, könynyebben befolyásolható generációt nevelve fel (hogy az összes spenótot maguk ehessék meg).

Eljött a nap, hogy saját összeesküvés-elméletet gyártsak. Általában ódzkodom az éppen aktuális trendekhez való csatlakozástól, munkásságomnak öröknek és időtállónak kell legyennnie hosszú távú tervem beteljesítéséhez(1). Egynyári trendekhez tehát nem nyúlok, azonban az összeesküvés-elméletek divatja egyértelmű bizonyossággal kiállta az idő és a józan ész próbáját. Munkára fel tehát!

Kora reggel az internet elé ültem(2) és vad kutatómunkába fogtam.

...ez talán félreérthetően hangzott, nem az elméletemet alátámasztó tények összegyűjtése volt kutatómunkám tárgya, ekkor már pontosan tudtam, milyen alapfeltevésekből szeretném elérni a kívánt konklúziót – a kutatómunkám azt célozta, hogy elsajátítsam az öszszeesküvés-elméletek csínját-bínját, a műfaji sajátosságokat, hogyan kellene a már eldöntött „A és B azt jelenti, hogy Z” elméletemet megfelelő módon prezentálni a nagyközönség számára.

Mindenekelőtt leszögezném, nem fogom a népszerű konteó(3) kifejezést használni. Nem tetszik benne a „teó” betűhalmaz, mivel akarva-akaratlan a teológia szóra asszociálok, márpedig a vallás és az összesküvés-elméletek hajmeresztően különböző dolgok! A vallások kitalált hatalmak rejtélyes tetteivel(4) egyszerű, könnyen emészthető magyarázatot adnak bonyolult, de természetes folyamatokra, így megkímélve az embert attól a kellemetlen élménytől, hogy szembe kelljen néznie a saját limitjeivel, hogy elfogadja, individuumként nem tudhat mindent mindenről. A vallás kényelmes dajkamese felnőttek számára, két szótagban összefoglalva. Ezzel szemben az összeesküvéselmélet lényegesen több szótagból álló dajkamese, ami jelentős különbség, ha adott karakterszámú szöveget kell határidőre leadnia egy szerzőnek.

Egy másik műfaji megkötést is szeretnék átvenni még az osztálylyal, mielőtt belefognánk az elméletszövésbe. Lentebb többnyire kérdő mondatokban fogok beszélni – nem kell megijedni, mintegy megoldókulcsként előre elárulom, minden válasz ott lesz, mindössze ki kell cserélni a kérdőjelet a mondatok végén pontra. A kérdőjel jelképes a műfajban, azt az érzetet indukálandó az olvasóban, hogy a kérdésekre adott feleletek a saját gondolatai. A műfaji szabályok tehát tisztázva, csapjunk bele a spenótpürébe! Az összeesküvés-elméletemet két adott tény(nek tűnő) pontból indítjuk:

• A spenót fantasztikus.

• A gyerekek nem szeretik a spenótot.

Ez a két pont, melyekből a végkövetkeztetést kívánom levonni, amit már előre kitaláltam:

• …a világot uraló titkos elit célzott médiamanipulációval (...) egy gyenge, könnyebben befolyásolható generációt nevelt fel.

Geometria tananyag, hogy a két pont közötti legrövidebb útvonal az egyenes. Ezt persze jelen helyzetben nem alkalmazhatjuk, mert így nézne ki: a spenót fantasztikus, de a gyerekek nem szeretik. Két szöges ellentétben álló kijelentés, amelyek között a képzeletbeli egyenest meghosszabbítva a következő eltalált pont nem a kívánt következtetés lenne, hanem az, hogy a prezentált tények közül az egyik hamis, jó eséllyel az, amely látszólag csak a szerző szubjektív véleménye. Valahogy így:

• A szerző szerint a spenót fantasztikus, de a gyerekek nem szeretik, tehát a spenót mégsem fantasztikus, azaz a szerző téved(5).

Az, hogy a szerző tévedhetősége akár egy pillanatra is felmerüljön, elfogadhatatlan, ugyanis nem szolgálja a Szerző Végső Célját(6) (sőt, egyenesen szembenáll vele). Lehetséges-e, hogy a szerző igenis tévedhetetlen, hiszen az újságban van, és inkább a második ténnyel van a probléma? Vajon a gyerekek valóban nem szeretik a spenótot, vagy ez csupán valami, amit az elmúlt évtizedek médiája a fejünkbe vert?

Azt természetesen tudjuk, hogy a televízióban nem adhatnak le megalapozatlan valótlanságot. Ha valaki aljas módon hazudni próbálna a tévéképernyőn, a multimédia-felület rejtélyes vezetői nyilvánvalóan megállítanák, nem igaz?

Ez azt jelenti, hogy az antispenót-narratíva, amelyet folyamatosan láttunk, szervezett dolog volt? Valamikor a világháborúk után VALAKIK eldöntötték, hogy le kell szoktatni a gyerekeket a spenótevésről, mintegy indoktrinálva őket egy globális antispenótkultuszba? Tudjuk, hogy a háborúk után történt ez, hiszen egy korábban futó népszerű képregény-, ill. rajzflimsorozat még realisztikus spenótreprezentációt alkalmazott(7), amikor is a konzervspenót inhalációja természetfeletti matrózerőt kölcsönzött egy beszédhibás tengerésznek.

Lehetséges-e, hogy a háború alatt a világ titkos vezetőinek szükségük volt egy spenóttal telepumpált szuperkatona-generációra? Kineveltek volna egy olyan hősies népséget, amely fenyegette a hatalmukat, így a békeidőszakban azonal ellenspenót-propaganda bevetésére kényszerültek? Nem furcsa, hogy a mai generáció gyenge, életképtelen, nyámnyila, amit elméletileg a korábbi erősebb, okosabb, sikeresebb generáció nevelt fel? Van ennek bármi értelme? Ezen kellene elgondolkodni!(8)

Ne ijedjen meg senki, nem kell rajta elgondolkodni, a válasz az, hogy nincs értelme. A spenót miatt van(9).

Jegyzetek

(1) A szerző hosszú távú célja egy olyan kulturális örökség megalkotása, amely kellően mérvadó, hogy amikor a jövendő korok emberisége azon töpreng, milyen hires filozófusokat/tudósokat/hadvezéreket/ techgurukat/ focistákat reanimáljanak futurisztikus újjáélesztő technológiájukkal, a lista elején legyen az ő neve is.

(2) A szerző írói szabadságát gyakorolja csupán a „leültem az internet elé” képpel, természetesen megállás nélkül az internet előtt ül, mint mindenki.

(3) Conspiracy theory, azaz összeesküvés-elmélet, hanyatló idegen nyelvből magyarítva, és (tintaspórolási okokból) rövidítve.

(4) Az igazán lusta egyházak csupán a hatalmak „akaratára” hivatkoznak konkrét tettek helyett, ami ugyan kevésbé izgalmas, de felettébb hasznos, amikor a szent könyved már eleve háromezer oldalas, és még nem találtad fel a nyomtatást.

(5) Tévedni emberi dolog, mondja a bölcs klisé. Persze mindenki elfelejti, a mondás a saját metaregiszterében önigazoló és öntagadó, hiszen egy ember mondta, aki maga is tévedett, tehát tévedni mégsem emberi dolog, csak nevetséges bohócok teszik, akik rosszabbak nálunk, így a mondás szerzője is bohóc volt, tehát ne hallgassunk rá.

(6) A Szerző Végső Célja, hogy a távoli jövő emberisége reanimáljal bölcsessége miatt, és egy édes/sajtos pékárukkal megtöltött ajándékkosárral fogadja.

(7) A népszerű Popeye képregény- és rajzfilmsorozat valójában egy matematikai hibát tartalmazó 1870-es német kutatásra alapozta spenótábrázolását. Erich von Wolf német vegyész egy tizedesvesszőnyi hibát vétett a spenót vastartalmának lejegyzésekor, így a popeye-i szuperképességek indukálásához a valóságban tíz darab spenótkonzerv gyors inhalálása szükséges, nem pedig egyé.

(8) „Ezen kellene elgondolkodni”: szabadon használható kifejezés, amikor te már elfáradtál az érvelésed közben, és nincs kedved ahhoz, hogy saját konklúziót vonj le mindabból, amit eddig összehordtál.

(9) Ha valaki esetleg nem szereti a spenótot, az összeesküvés-elmélet szabadon használható brokkolival is – a Popeye-re vonatkozó rész kis módosításokat igényelhet.