R. Nagy Krisztián: A hungráv karátsonyi ünnepelés

A hungráviai karátsonyi legkülönlegesebb estéje december 30. A hungráv gyermekek a Télvajda eljövetelére készülnek, fát díszítenek és cé-dúr dó-hexakordban dalolnak:
Karátsony és epifánum,
Virrasztással kivárunk.
Fáklyát nem olt, éjjel-lát,
Ere-vére zúzmarált.
A Télvajda, más néven Vladapó mitikus figura, öreg bőre fehér, mint a hó, hosszú bajusza fekete, mint a korom, süvege és kabátja zöld és piros, az ajka pedig vérvörös.

A Télvajda nem lépheti át a ház küszöbét invitáció nélkül. Az ajtó elé készített ünnepi véres hurka szerencsére meghívásnak minősül, így jöhet be az öreg az éjszaka leple alatt csendben. A gyerekek másnap megbizonyosodhatnak a látogatásról, ha a véres hurka májas hurkává változott, az öreg vajda pedig ajándékokat tűzött a kandalló elé készített karókra. A régi időkben almát hagytak a hungráv szülők a karókon a kicsiknek, később a hungráv kolonializmus idején az almát déligyümölcsökre váltották; manapság pedig már jellemzőbb, hogy a karóra akármilyen ajándékot tűznek, úgynevezett törökbatyuba csomagolva – a törökbatyu kifejezés a hagyomány eredetére utal, hiszen a középkori vajda (később ausztrohungráv király), akiről a Télvajdát mintázták, a megszálló török katonák levágott fejét tűzte előszeretettel karókra.
Téli-vajda, jöjjön be!
A házunk nem ketrecke,
A karón csak alma vár,
Mikor drakúl házhoz jár!
Ha véres hurka nincs az ajtó előtt, jobb vigyázni! A Télvajda körbejárja a házat, megkeresi a legkisebb gyerek ablakát (lehet akár az emeleten is, a Télvajda repülni is tud!), és addig kopog rajta, suttog neki be hívogatón, amíg a gyanútlan lurkó szemkontaktust nem teremt az öreggel. A gyermek kinyitja az ablakot és beinvitálja a Télvajdát, aki fürgén berepül. Ekkor azonban nem hagy ajándékokat, de a ház összes véres hurkáját felfalja bosszúból (más verziókban: mindent felfal a házban, ami vörös).

A hungráviai karátsonyfa piros-fehér-zöld. Tradicionálisan vörös szalagokkal, piros almákkal és fokhagymafüzérrel díszített örökzöld. A színezésnek többszörös szimbolikája van; egyrészt az országot védő hős hazafiak vérével és kifehéredett holttesteivel színezett zöldellő anyaföldet szimbolizálja, másrészt pedig, természetesen, a hungráv jólétgazdaságot: a vörös eperlekvár a spájzban zöld és fehér penészt növeszt magán, mert Hungráviában olyan a bőség, hogy bizony még a lekvár is ráromlik az emberre!

A Télvajda nem szereti a fényt és a nyílt lángot, így december huszonnegyedike és január hatodika között nem szabad gyertyát gyújtani vagy a kandallót égetni. Ha bármely estén a Télvajda tűz jelét látja a házban, egy év szerencsétlenség éri a családot (illetve más kultúrkörökben: átok száll az újszülöttekre, hogy azok is Télvajdává változzanak; megint máshol a Télvajda ez esetben elviszi a ház legfiatalabb leányát – innen ered a „háztűznézőbe menni” kifejezés).

Tilos továbbá tükröket kint hagyni, amikor a vajda látogatására várunk. Ha a látogató letakaratlan tükröt talál a házban, azonnal összezúzza azt (a szokás valószínű, a hírhedt Velencei tükrök éjszakájára utal: a hungráv király váratlanul felbontotta az elődje által ápolt szövetséget Itáliával, és a velencei kalmárok a Hungráviának szállítandó tükörrakományt az újonnan trónra került vajda nevét átkozva mind összezúzták – több száz tükör összetörése tényszerű magyarázat az Itáliai Birodalom balszerencséjére az elmúlt hatszáz évben).

A tükörtörés hagyományát persze mára átformálta a szülői óvatosság. A modern Télvajda már csupán nem szereti a tükröket, mivel nem látja benne magát, így letakarni őket csupán kedvesség, nem kötelezőség (kinek van kedve széttörnie a saját tükreit a vaksötétben, csak hogy fenntartsa egy gyermeki dajkamese látszatát…?). Ezzel a mítoszváltoztatással összekötődött a kézenfekvő magyarázat arra is, miért nem lehet a Télvajdát lefilmezni rejtett kamerával – ahogy a tükörben sem látszik, úgy a film sem fogja az öreg szörnyet.

A klasszikus véres hurka mellett a hungráv karátsonyi asztalon (fokhagymát természetesen tilos felszolgálni!) mindig megtaláljuk a mazsolátlan túrós roládot is. A gasztrohungvárikum – a vacsorán túl – egy játék szerves része is. A ház asszonya egy ezüstérmet rejt el a túrós töltelékben. Az a szerencsés, aki megtalálja a rolád szeletében az ezüstérmet, megkapja a karátsonyi koronát és kinevezik a Karátsonyi Hunyódinak. A Télvajda eljövetelekor a Hunyódinak el kell bújnia a vajda elől, hiszen az nem szereti a királyokat.

A modern időkben a gyönyörű karátsonyi szokásaink összevegyülnek a tengeren túlról érkező, nyugati kulturális befolyásokkal. Sok mai gyermek keveri a Télvajdát a messzi vidék Télapójával, egy kedves, diabetikus öreg püspökkel, aki december 24-én járja a házakat és az Északi-sarkon él. A fokhagymafüzéreket műanyag díszekre cseréltük, ezzel elveszítve azt a tipikus, kellemes karátsonyi fokhagymás fenyőillatot, amely generációkon keresztül meghatározó élmény jelentett a hungráv gyermekek számára. A vaksötét helyett tündérfényeket raknak a millennium új szülői az ablakaikra – nyilván nem aggasztja őket, hogy az újszülötteik a Télvajda átkával születnek majd… A karókra a Télvajda ellenfeleinek fejét jelképező almák helyett törökbatyuk kerülnek, tele videójátékokkal, elektronikai kütyükkel, plüss szürkemarhákkal és műanyag Hungrávia Kapitány akciófigurákkal.

Az új generáció elfelejtette a szeretet ünnepének igazi lényegét, amikor is dédapáink a sötét hideg december végi éjszakákat a családdal közös rettegésben tölthették a fűtetlen, fénytelen, huzatos szobájukban, várva a félelmetes vajda eljövetelét, lépteknek vélve minden zajt, hipnotikus suttogásnak a lassan kihűlő ház minden reccsenését, reménykedve, hogy a vén vajda békében továbbáll majd. Mi emlékeztetne jobban arra, hogy becsüld a szeretteidet, mint a félelem a Télvajda haragjától?