Szalon

„Néma tüntetések” – A trianoni békeszerződés aláírásának budapesti eseményei

A trianoni békeszerződés az újkori magyar történelem legnagyobb nemzeti traumája volt, konkrétumai valósággal sokkolták a magyar társadalmat. A Magyar Királyság elveszítette területének több mint kétharmadát és lakosságának közel kétharmadát – közöttük az új határokon túlra került több mint 3,2 millió magyar nemzetiségű lakost.
Bödők Gergely

2021. június 6. 13:06

„Néma tüntetések” – A trianoni békeszerződés aláírásának budapesti eseményei
(Fotó: Érdekes Újság, 1920.)

Az etnikai szempontok elvszerűtlen érvényesítése, a katasztrofális területi és gazdasági következmények miatt a békeszerződést a magyar lakosság pártállástól függetlenül példátlan igazságtalanságként élte meg. A békeszerződés szakirodalma mára terjedelmes, viszont keveset olvashatunk arról, hogyan reagált a magyar lakosság a békeszerződés aláírására az aláírás napján és közvetlenül előtte.

Remények, csalódások

A magyar békedelegáció csak egy évvel a párizsi békekonferencia ünnepélyes megnyitása után, 1920. január 5-én utazhatott ki a francia fővárosba. Budapesttől a hegyeshalmi határátkelőig a békedelegáció vonatát feldíszített vasútállomások és lelkes, nemzeti színű lobogókat lengető  tömegek fogadták: a tömeg optimizmusa homlokegyenest ellentéte volt a magyar képviseletre váró realitásnak. A magyar békedelegáció vezetője, Apponyi Albert január 15-én kapott lehetőséget arra, hogy az előzetes magyar jegyzéket átadja, majd Clemenceau-tól, a békekonferencia elnökétől átvegye a békeszerződés tervezetét. Másnap franciául elmondott – röviden angolul is összegzett és főbb téziseit pár mondatban olaszul összefoglaló – beszédének vezérgondolata a történelmi magyar állam integritásának hangsúlyozása volt, argumentációjára pedig történelmi, földrajzi, gazdasági és kulturális érvekkel is alátámasztotta, a vitatott területeken népszavazást kér.

A magyar delegáció május 5-én kapta meg a békeszerződés végleges szövegét, amely csak kisebb módosításokat tartalmazott. Legkésőbb ekkorra, május második hetére, a magyar lakosság számára is nyilvánvalóvá vált, hogy az előző hónapok magyar diplomáciai erőfeszítései ellenére a békeszerződés szigorú feltételein érdemben szinte semmit nem sikerült javítani. A kormányzathoz és a békedelegációhoz számtalan tiltakozó üzenet jutott el, nemzetgyűlési képviselők nyilatkozták és társadalmi egyesületi vezetők tették közzé, hogy követelik a békeszerződés aláírásának a megtagadását. A realitásokkal számot vetni képes magyar politikusok – így Apponyi Albert és Teleki Pál is – ugyanakkor a békeszerződés aláírását javasolták, döntésüket pedig a vesztes világháború és a forradalmak után meggyöngült, nagyhatalmi támogatás és befolyásos szövetséges nélkül maradt Magyarország gazdasági  és katonai állapotával indokolták. A kormány értesítette a francia elnököt arról, hogy hajlandó aláírni a békeszerződést, Millerand elnök május 22-i válaszában közölte, hogy a magyar békeszerződést  június 4-én, a Versailles-i kastélykert egyik palotájában írják alá. A vonat a béke aláírására vállalkozó Benárd Ágoston népjóléti és munkaügyi miniszterrel és Drasche-Lázár Alfréd diplomatával május 31-én este indult el Budapestről Párizsba.

Ezen a napon, 1920. június 2-án, az Ébredő Magyarok Egyesülete szélsőjobboldali, fajvédő szervezet szimpatizánsait és támogatóit délután négy órára a főváros különböző pontjain a békefeltételek ellen tiltakozó gyűlésre hívta össze. Délután ötkor egy csoportjuk „Nem kell a béke!” kiáltásokkal a cseh követség elé vonult, majd a tiltakozást megismételték a román és az osztrák követség épülete előtt is. Utóbbi helyen valaki egy kődarabbal a követség egyik ablakát is betörte, ezt követően a rendőrség a csoportosulást feloszlatta, az idegen követségek elé pedig őrséget állíttatott. Délután hat órakor a tüntetők az egyesület belvárosi székházába vonultak vissza, legelszántabb tagjaik közül viszont este mintegy hatvanan a dunaparti korzóra mentek, ahol „Le a zsidókkal!” antiszemita szólamokat kiabáltak. Egy négy-öt fős csoportjuk végigment a Hungaria szálló teraszán is, a vacsorázó vendégek közül többeket inzultáltak, két személyt pedig „ólmos végű bottal fejbevertek”. A várható rendbontások miatt a rendőrség és a karhatalom a főváros egész területén egész éjjel erős készültséget tartott fenn.

Budapest néma tüntetése

„Némaságában is harsonák ezreinél hatalmasabb szóval fogta meg a szíveket az a hatalmas demonstráció, amellyel a végre egymásra talált magyarság e nagy és jelentős napon kifejezést adott elszántságának és erős hitének” – írta az 1920. június 3-iki fővárosi tüntetésről a Pesti Napló. Kora reggel Vörösmarty Mihály szobránál gyülekeztek a Zsófia leányegylet fehér ruhába öltözött tagjai, akik virágokat árultak az érkezőknek. A 8 Órai Újság tudósítása szerint „tíz órára már virágokkal borították Vörösmarty szobrát és egy hatalmas virággrupphoz érkeztek a tíz óra tájban fölvonuló tüntetők.” Először a fővárosi elemi iskolás növendékek csoportjai érkeztek, akiket magyar ruhába öltözött lány cserkészcsapat követett, majd felvonultak a postások, a Bethlen Gábor Kör tagjai és egyetemista csoportok is. A Területvédő Liga elnöke, Ajtay Sándor „Hazádnak rendületlenül” feliratú hatalmas tölgyfakoszorút helyezett a szobor lábához. Beszédében azt üzente, hogy a trianoni béke ebben a formájában elfogadhatatlan, a „nemzetcsonkítóknak” pedig tudniuk kell, hogy „amit erővel elvettek, nem ismerjük el soha”. Utolsó programként a tömeg Vörösmarty Szózatát énekelte el, majd a Váci utcán keresztül a Petőfi térre vonult. Ezen a délelőttön a Duna túlpartján, a Várban lévő Honvéd-szobornál is koszorút helyeztek el a Liga képviselői, délután pedig Kossuth Lajos Kerepesi úti Mauzóleumánál ismét a Területvédő Liga képviselői koszorúztak és mondtak beszédeket.

Ezen a csütörtökön ünnepelték a katolikus egyház Eucharisztia tiszteletére tartott legnagyobb főünnepét, a pünkösdvasárnap után két héttel tartott Úrnapját is. Az ünnepség központi helyszíne, a Mátyás-templom volt, ami előtt már kora reggel gyülekezni kezdtek a hívek. A Szentháromság tér közepén a Nemzeti Hadsereg egy díszszázada állt. Fél kilenckor érkeztek meg a koronázótemplomhoz a magyar politikai- és közélet magas rangú díszmagyarba öltözött szereplői: Horthy Miklós kormányzó feleségével és leányával, Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök Bárczy István miniszteri tanácsossal, Ferdinándy Gyula igazságügyminiszter, báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter, majd Huszár Károly volt miniszterelnök. Tiszteletét tette több tanácsnok, a Tudományegyetem és az Állatorvosi Egyetem rektorai és dékánjai és az egyetemek teljes tanári kara. Két szentmise is zajlott párhuzamosan, egy a Mátyás-templomban, egy pedig a Szentháromság téren felállított oltárnál. A mise legelején a díszruhás koronaőrség vonult fel. A nagymise végén kezdődött a körmenet. Először a helyőrségi zenekar vonult fel, amelyet a díszes templomi zászlókat hordók követtek. Az oltáriszentség fölött tartott baldachin mögött a magyar kormány tagjai lépdeltek, valamint a megjelent notabilitások és előkelőségek. Őket a menetben a tisztikar majd a díszszázad és sokezer főnyi közönség követte. A körmenet utolsó állomása a Szentháromság-oszlop nyugati oldalán felállított díszes oltár volt. A rendezvényt a Mátyás-templomban celebrált Te Deum zárta.

„Az egyetlen vigasztaló dolog e komor napon”

Június 4. péntekén reggel még hűvös szél fújt, amit később szitáló eső váltott fel. „Az egyetlen vigasztaló dolog e komor napon” – idézte fel a borús hangulatot a Népszava címlapja. Az iskolákban ezen a napon az órák helyett „a tanárok és tanítók a békeszerződésről beszéltek a tanulóknak”. A bankokban és a hivatalokban munkaszünetet rendeltek el, és erre a napra a tőzsde is bezárt. A nyilvános helyiségek és a boltok délelőtt tíz órától délután kettőig zárva tartottak, de „jórészt ki sem nyitottak”. Vendéglők és kávéházak csak étkezés céljából működhettek, nyitvatartási idejüket korlátozták délután 3-ig, valamint este 6-tól tízig és erre a napra betiltották a zenélést. Mivel az újságok több helyütt az aláírás időpontját délelőtt tíz órára tették – holott erre valójában csak délután fél 5 után pár perccel került sor –, a tiltakozás és emlékezés jeleként tíz órakor öt percre megálltak a villamosok és tíz percre a vonatok, tíztől fél tizenegyig pedig zúgtak a főváros harangjai.

A lapok ezen a napon fekete gyászkerettel jelentek meg, a közhivatalokban tíz órától tíz percre megszűnt a munka és elmaradtak a zenés és színházi előadások is. Tíz órától tíz percre felfüggesztették a fővárosi büntetőtörvényszékek tárgyalásait is. A Nemzetgyűlés e napi ülésén Rakovszky István házelnök rövid beszédet intézett a feketében megjelent képviselőkhöz. Mondandója az „örök békétlenséget” szülő békeszerződésről szólt, aminek magyar ellenjegyzését Rakovszky csak a kényszer hatásával indokolta. Az ülést 11 óra 15 perckor a képviselők jóváhagyásával berekesztette. A 10 órára hirdetett tanácsülését Bódy Tivadar polgármester a „néma tiltakozás” jeleként egy órára felfüggesztette, és a napirendre csak 11 órakor tértek vissza.

A menekültek tömegei már kora reggel gyülekeztek a Hősök terén, majd hatalmas, „csendes és hangtalan” tömegbe verődve kilenc órakor indultak el az Andrássy úton keresztül a Szent István-bazilikához. Őket a szülőföldjükről elűzött vagy Magyarországra menekült állami vasúti alkalmazottak követték, akik sorai közt sokan „Nem, nem soha!” feliratú táblákat vittek. Az erdélyi menekülteket „Észak-Magyarország menekültjei”, majd „Dél-Magyarország menekültjei” követték. A felvonulás, amelyben összesen 48 „törvényhatósági terület” képviseltette magát „mindvégig impozáns és csendes volt”. A menet épp tíz órára érkezett meg a Bazilikához, amelynek a fővárosi templomokkal együtt ekkor szólaltak meg a harangjai. A félórás harangzúgást követően „felbúgott az orgona, kigyulladtak a csillárok” és kezdődött az ünnepi Veni Sancte. A szertartás alatti emelkedett hangulat, a szomorú ünnepélyesség és a hallgatóságból feltörő érzelmi reakciók az eseményről tájékoztató minden beszámolóban kiemelt helyet kaptak. A mise végén a menekültek menete újra összeállt és a Vilmos császár úton (mai Bajcsy-Zsilinszky út), majd a Kossuth Lajos utcán át a Duna-parti Petőfi szoborhoz vonult, ahol „minden szónoklat mellőzésével hangtalanul fejeződött be az impozáns, megható tüntetés”.

Ezen a napon délelőtt tíz órától tartottak emlékező szertartást a Kálvin téri református templomban is. A zsúfolásig telt templomi padsorokban zömmel erdélyi menekültek foglaltak helyet. Barabás Samu, kolozsvári református esperes „tiltakozó szónoklatában”, mindenkit arra buzdított, hogy „senki még gondolatban sem mondjon le azokról a területekről, a melyeket az egységes és oszthatatlan Magyarország testéről ez a béke akar leszakítani”. Az evangélikus templomban Raffay Sándor lutheránus püspök, az unitáriusban Józan Miklós esperes mondott szentbeszédet. Utóbbi „hazafias ünnepi beszédében” „az igazság feltámadását és Magyarország boldog jövőjét hirdette”. Ezen a napon az izraelita hitközség összes fővárosi templomában is megemlékezéseket tartottak a döntésről, a hitközség lelkészei pedig felhívják a figyelmet arra, hogy a hívek „a csüggedés helyett kitartó munkával iparkodjanak a magyar haza jövőjét megalapozni”.

A nyilvános rendezvényeken jelentős szerep jutott a templomoknak és a hitéletnek, a tiltakozó akciók így egyszerre kaptak sajátos vallási dimenziót is. Az elhangzott beszédekben komoly szerepe volt a nemzeti függetlenségi retorikának, a használt képek, kifejezések és hasonlatok merítettek a biblia és a krisztusi életút nyelv- és szimbólumkészletéből is. A beszédek egységesek voltak abban, hogy hangsúlyozták a békeszerződés igazságtalanságát, valamint annak tényét, hogy azt az ország csak kényszer hatására írta alá. Ez utóbbit hangsúlyozta a kormányzó, Horthy Miklós is egy június 4-ei, amerikai publicistának adott nyilatkozatában, amikor a békeszerződés magyar aláírását csak az „ellenállhatatlan kényszer nyomásának” tulajdonította. Közös elem volt az is, hogy a felszólalók hangoztatták a békeszerződés átmenetiségét, azzal pedig, hogy annak a reménynek adtak hangot, hogy a békeszerződés idővel megváltoztatható, kitartásra is buzdítottak. A trianoni békeszerződés mielőbbi megváltozását vizionáló elképzelések közé vegyültek egészen optimista jövőképek is. A szerződés aláírásának napján kiadott Pesti Napló vezércikkének zárómondatai szerint például: „ezek a vonalak mihamarabb el fognak olvadni, Szent István koronájának valamennyi köve ismét ragyogni fog, s 1920. június 4-ike nem lesz egyéb, mint egy rút emlék.”

Támogassa az ujszo.com-ot

Az elmúlt időszakban arra kértük olvasóinkat, járuljanak hozzá az ujszo.com működéséhez annak érdekében, hogy a jelentős költségekkel járó hiteles, megbízható hírszolgáltatást hosszú távon biztosítani tudjuk.

Köszönjük a pozitív fogadtatást. Jó érzés tudni, milyen sokan tartják fontosnak a független, magyar nyelvű újságírás fennmaradását Dél-Szlovákiában, és milyen sokan szeretik az Új Szót.

A beérkezett támogatások lehetővé tették, hogy új munkatárssal bővítsük az ujszo.com professzionális csapatát, fejlesszük szolgáltatásainkat, növeljük az ügyeletben töltött órák számát. Nagyszerű eredmény ez olyan gazdasági környezetben, ahol a fejlesztések helyett a költségek visszafogása került sok helyen célkeresztbe.

Hálásak vagyunk eddigi támogatásaikért, és kérjük, továbbra is segítsék az ujszo.com fejlesztését. Számítunk Önökre. Önök is számíthatnak ránk.

Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
Citroën C3

Citroën C3: a kis városi idealista automatával is megfizethető választás

koronavírus
Frissítve

Koronavírus: mindössze egy új fertőzöttet találtak vasárnap

Vasárnap

Sztárunk a VASÁRNAPBAN Antóci Dorottya

rendőrség

Külföldiek bunyóztak Pozsonyban

rendőrség

Medve sétálgatott Garamszentkereszt utcáin

olimpia

Tiltakoznak a női olimpiai játékosok – nem akarnak transzneművel versenyezni

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.